Külsőre nem tetszik, de belülről maga a tökély. Adnátok neki esélyt?

11:38

Mit olvastam félre?

Én is így voltam egy sráccal, csak mi személyesen beszélgettünk mindig.

Először el sem tudtam volna képzelni, hogy köztünk lesz valaha valami (igazából el sem gondolkodtam rajta). Elkezdtünk beszélgetni, nagyon sok közös témánk volt, így állandóan kerestük egymás társaságát. Fél év után éreztem kb azt, amit most te, de kicsit tartottam tőle, hogy nem fogok igazán hozzá testileg vonzódni soha.

De mégis elmondtam neki, hogy mennyire levett a lábamról a személyiségével. Ennek állatira megörült, mert eddig kb senki nem adott neki esélyt :) (hiszen nem olyan "hű de jó pasi"...). Mondta, hogy én is nagyon tetszem neki, de nem merte elmondani, mert félt a visszautasítástól :)

4 hónap telt el azóta, hogy először megcsókolt és hát, nagyon nem bántam meg... Nem tudom, hogy honnan, de pontosan tudja, mi izgat fel igazán egy nőt. Tehát már a testi vonzalommal sincs gond, elég, ha ránézek, megérzem az illatát, mert tudom, hogy mennyire jó abban, amit csinál ;)

Az meg, hogy mások esetleg nem tartják "jópasinak", kit érdekel?

27N / 34F

kép alapján elég nehéz megítélni, hogy bejön-e vagy se, lehet csak rossz szögből van a kép, vagy nem volt jó napja, stb

mindenképp élőben találkozz vele

de amúgy ha elsőre nem is tetszik, ha a belső értékei miatt elkezdesz hozzá kötődni, és beleszeretsz, akkor elkezdesz majd a külsejéhez is vonzódni

velem ez már vagy háromszor megesett, de sose jöttem össze az illetőkkel, mert ők felém nem vonzódtak XD

aztán meg volt egy srác, aki szinte azonnal megfogott, és mint kiderült később én is őt, és végül vele jöttem össze, de hát ez az egész akkora próba cseresznye

szóval mindenképp legalább találkozz vele élőben, annyit tuti megér

14-es vagyok.

A barátok / ismerősök reakcióihoz:

Mi kollegák vagyunk, így elég sok közös ismerős van, akivel napi szinten találkozunk. Mikor meséltem az egyiknek, hogy összejöttünk, akkor hirtelen az volt a reakciója, hogy "Dehát az tök BÉNA!" Erre csak megkérdeztem, hogy "Beszélgettél te már vele valaha? Tudod, milyen ember?" Hallgatás és szégyenkező tekintet volt a válasz...

Tény, hogy meglehetősen félszeg volt a párom mindig is, a rengeteg visszautasítástól (iskolás korában alázástól...), így szinte alig ismeri valaki a közvetlen kollegáin kívül. Az emberek meg, mint tudjuk, elég hamar ítélkeznek...

Ezzel a kisregénnyel csak annyit akartam mondani: ha olyan mond róla véleményt, aki nem is ismeri, sz@rd le nyugodtan (még akkor is, ha esetleg jó barátod a véleményező), ha te jól érzed magad a pároddal.

Én is ezt teszem.

Mellékes megjegyzés: amióta összejöttünk, többet beszélget másokkal is :)