Mi ez a bízzál benne duma?

"És miért elítélendő annyira,hogy néha-néha megbizonyosodik arról,hogy a párja hű e hozzá?"

Ha nincs bizalom, akkor a kapcsolat fabatkát se ér. Az pedig nem bizalom, hogy kutatsz a párod után. Vagy meg tudod beszélni vele mi bánt, vagy az egésznek nincs értelme.

Onnantól, hogy két ember nem lakik együtt,és a leggyakrabban a neten beszélgetnek,hát most mit mondjak?Rengeteg az esély és lehetőség arra, hogy ismerkedjenek.Soha ki sem derül.Még telefonból sem,mivel lehet sms-t és híváslistát törölni.

Jobb ha úgy állunk hozzá, hogy mindenkitől bármi kitelik,akkor talán nem ér akkora csalódás.....

Lehet így élni,csak nem biztos,hogy érdemes.Az ilyen életformát,mint a rendszeres ellenőrzés nem hiszem,hogy hosszú távon fenn lehet tartani.Neked például állandó stressz lehet így az életed,hiszen állandó rettegésben élsz,hogy megcsalnak.

Neki pedig csalódás lesz,ha rájön,hogy minden lépését követed,le van ellenőrizve,kb. mintha egy ügynökkel járna.Kinek hiányzik az ilyen pár?

Gondolj bele,hogy milyen lenne,ha ezt veled csinálná meg és te rájössz.Követ téged,ha egyedül mész valahova,ellenőrzi az e-mailjeidet,leveleidet,sms-t,szagolgatja a ruháid,nyomokat keres a zsebedben,jegyzettömbökön stb. Végtelen lehet az eszközök tárháza. Ez szerinted normális?

Ha valakit szeretek és hoaszútávon vele képzelem el a jövőm,akkor az első,amit meg kell tennem,hogy bízom benne,még akkor is,ha ott a kockázat,hogy visszaélnek vele.Ettől szerintem minden ember fél,de ha nem nyitunk teljesen a másik felé,akkor a jó dolgokról is lemaradunk. Ha nem tudod elengedni magad és állandó védekező pozicióban maradsz,azt egyetlen kapcsolatod sem fogja túl élni.Kockáztatni kell és merni.