Mit tegyek, ha úgy érzem, a munka miatt elhanyagol a barátom?

Nagyon erősen változtatni kellene a dolgainkon. A barátom 23 éves, én 21. Ő már elég régóta dolgozik, fősuli mellett is melózott, meg nyáron, elég szépen benne van a cég dolgaiban... már most elég nagy embernek számít. Sajnos mióta elkezdett folyamatosan dolgozni, én teljesen azt érzem, hogy a meló tőlem veszi el az idejét. Már szinte nem is töltünk időt kettesben, csak annyit, hogy együtt alszunk, mert mikor végre hazaér csak elalszik és kész. Hétvégén sem vagyunk együtt, mert akkor meg a haverokkal vagyunk, két külön asztalnál, fiúk-lányok... Nem élünk együtt egyébként, ezért még nehezebb elviselni, hogy ennyire nullára redukálódott a kapcsolatunk. Soha nem megyünk kettesben sehova, semmi közös programunk nincs, egy filmet sem tudunk megnézni, mert azon is elalszik. Nem beszélgetünk, mert azt mondja fáradt. Már nem olyan, mint amikor megszerettem, teljesen bekomolyodott, a melón kívül semmi nem érdekli.

Nagyon szeretjük egymást, nagyon-nagyon sok rossz és jó dolgon keresztül mentünk együtt, és egymás nélkül is, teljes mértékben közös jövőt tervezünk. Tudom, hogy azért dolgozik, hogy lerakja a jövőnk alapjait. De azt érzem, hogy ha ez így megy tovább, semmilyen közös jövőnk nem lesz, mert elhidegülünk egymástól... Úgy érzem, hogy ennyi idősen túl nagy ember már, és ez nekem sok egy kicsit... Bedarálja a meló... Mostanában egyre többször borulok ki, napokat sírok át, semmihez nincs kedvem, mert csak azt látom, hogy elveszi őt tőlem a munka. Én értem, hogy jó érzés hogy ilyen fontos és magas beosztású melója van, meg jó hogy kap érte pénzt, de közben engem el fog veszíteni. Szükségem van a törődésre, arra hogy babusgasson, legalább néha, hogy beszélgessünk... nem tudom mit tegyek. Ha morgok emiatt, abból mindig csak összeveszés van. Már rengeteg vitánk volt ebből, elég súlyosak. De semmi nem változik, és ahogy az idő halad, én is egyre idegbetegebb vagyok, és egyre nehezebben viselem ezeket a dolgokat, ami még több veszekedést szül. Pedig tényleg mindennél jobban szeretjük egymást. Nem tudom mit tegyek...