Mintha börtönbe zárnák a lelkemet. Nem tudom hogy szabaduljak, mit tegyek. (? )

14 éves vagyok...koripályán megismertem egy 1évvel és 1nappal (pontosan (:) fiatalabb fiút. Először a szemeibe, majd az egész fiúba lettem szerelmes. Alig bírtam kivárni a hétvégét, hogy újra láthassam. Mindig sokat szemezünk, pár szót már beszélgettünk is, és még az is kiderült, hogy tetszem neki. Eleinte a kora volt a kifogásom, de most már nem tudom mit tegyek. Mintha plátói szerelem lenne...ami lassan átváltozik igényesebb kapcsolatra vágyássá. Gondoljátok, hogy érdemes lenne közeledni? Egy részről félek...magam sem tudom mitől. Talán attól, hogy a rózsaszín köd szétfoszlana, vagy csak simán a csalódástól. Másrészről viszont az őrületbe kergetnek a saját érzéseim. Legszívesebben vele lennék egész nap...de nem testiségekre gondolok...vagyis nem csak arra. Inkább szeretnék közel kerülni hozzá, magam mellett tudni. Félek és vágyakozom egyszerre.

Mit tennétek a helyemben?

14/L