Mi lehet a megoldás a problémámra? 21/L

Igen, gondold csak el.

Rendben van, hogy "úgy szeressenek, ahogy vagyok", de te szeretnél egy olyan embert, aki minden nap talál benned valami kivetni valót?

[link]

egy kis csemege

Nos megnyugtatlak, veled van a probléma. :) Én is hasonló kaliber vagyok, értem azt, hideg, olykor lekezelő stílus, állandóan magabiztosnak tűnő (még ha valójában nem is vagyok az) csaj vagyok. Emiatt elég jól megosztom az ismerőseimet, valaki nagyon szeret pont a stílusom miatt, valaki nagyon utál. Igazából ez sem érdekel, sőt... :)

Azok előtt, akik azért szeretnek aki vagyok, merek megnyílni és olykor gyenge lenne, mert igenis nekem is szükségem van rá néha, hogy kiadjam az érzéseimet. Én úgy gondolom, hogy ez a titkok nyitja nálad is... Ha mindig mindenkivel közömbös és hideg vagy, akkor persze, hogy megközelíthetetlennek ítélnek meg és nem is próbálkozik senki azzal, hogy közelebb kerüljön hozzád, mert tök fölösleges.

Én sokszor vagyok nyers, illetve ez a fal, amit felhúzok magam köré, az sok ember számára taszító, vagy félelmetes. Azért is alakult ki, mert régen túl közel engedtem magamhoz mindenkit és elég gyorsan sikerült koppannom... Most aki ezen énemmel együtt is elfogad, az úgy gondolom közel áll már hozzám annyira, hogy szépen lassan leengedjem azt a falat és megmutassam egy másik énemet is, aki olykor gyenge vagy kétségbeesett. :)

A párválasztásnál olyan szinten jelent ez problémát, hogy bár sosem volt problémám a fiúkkal, mindig is kellett tennem feléjük egy lépést, ahhoz hogy ők is merjenek közeledni. A jelenlegi párom is elmegy mellettem, ha nem mondom el neki egy beszélgetés alkalmával, hogy nekem ő nagyon is bejön mint srác. Ennyi volt a kezdő löket, innentől minden ment magától, 1-2 hét elteltével már vonult is lefelé ez a fal, elkezdtem bízni benne, szeretni őt és már nem félek kimutatni előtte semmit.

Én úgy gondolom, hogy nem feltétlenül kell, hogy mindenki lássa a valós érzelmeidet, viszont abba előbb utóbb belerokkansz, ha senkinek nem mutatod meg. Ha valaki tetszik, vagy valakivel barátkozni akarsz, akkor igenis tedd meg az első vagy legalább a második lépést, hiszen ez ad bátorságot a másik félnek.

Szia,

Nekem sincsenek barátaim, illetve én sem járok sehova. Mondjuk nálam ennek más az oka... én igyekszem mindenkit eldfogadni olyannak amilyen, vagy pedig nem barátkozom velük. Tehát ha valakiben látok valami érdekességet, különlegességet akkor elfogadom a hibáit és mellette vagyok, ha viszont tényleg kiállhatatlan számomra az illető akkor nem jópofizom vele. Valaki vagy az ember barátja, vagy nem. Köztes érzésekre nekem nincs szükségem.

Nem kell jópofizni mindenkivel, nem kell az embernek 100 meg 100 "barát", de ne várd el, hogy majd érted küzdenek, ha azt látják, hogy neked tulajdonképpen mindegy (mert ez jön le nekik a viselkedésedből). Te is ember vagy, te is ugyanúgy közeledhetsz mások felé. Ha valakit nem érdekelsz azt úgyis látni fogod, és továbblépsz. Ne vedd ennyire komolyan a dolgot.

21/F