Mi érez az a fél, aki dobta a párját?

Csak a magam tapasztalatáról tudok beszélni.

Akkor szakítottam, amikor már a sokszázadik jobbító beszélgetés, kísérlet sem használt. A szakítás előtti utolsó fél év nekem már végig kínlódás volt, boldogtalan voltam, és fél évig gyötrődtem rajta, van-e így jövőnk, de a válasz mindig "nem" volt.

Így én már fél éve "gyászoltam" a kapcsolatot, amikor végül kimondtam, hogy ne tovább.

Ettől függetlenül iszonyú érzés volt, mélyen együttéreztem a fiúval, és nekem is nagyon fura volt utána. De megkönnyebbülés is, hiszen valami rossznak lett vége.

Természetesen ezek után hamarabb túltettem magam a dolgon, mint ő, de hát már fél éve ment bennem a folyamat (pedig neki is számtalanszor elmondtam, hogy mi felé haladunk, ha így folytatjuk, de nem vett komolyan).