Fiúk, férfiak! Meddig normális ez?

Szia Kérdező.

A pornóra nem kell ráhangolódni, nem kell érzelmileg megalapozni, előjáték hozzá, stbstbstb...Míg ha egy élő partnerrel csinálja ezt az ember (adott esetben veled) akit ráadásul még szeret is (akkor méginkább törekedni kell az érzelmességre) akkor ez bizony megterhelő lehet.

"Rárántani" pedig feszültséglevezető, gyors és egyedül is nyugodtan végezhető tevékenység.

Ne láss bele semmi démont ebbe, csak simán így van :)

F/20

Szerintem az relatív, hogy mi a normális :)

milyen gyakran csináljátok?

elég változatos?

kezdeményezel te is?

van vágya ami elutasítasz, elutasítottál?

Tudom, hogy elcsépelt kérdés, de próbáltad megbeszélni vele, megkérdezni Tőle, hogy miért van ez?

Mondjuk lehet, hogy azt mondja, hogy fáradt, de azért olyan nincsen, hogy nem kívánja egy ember az intimitást, azzal akit szeret.

Szerintem le kellene ülnötök és komolyan megbeszélni ezt.

Azt megértem, hogy munkaután, amikor fáradt nincsen kedve, de hogy pornóra egyfolytában. Szerintem az nem természetes.

Én úgy gondlom, ha valakit szertek, akkor meg teszek mindent, hogy vele lehessek és nem keresek pótlékot pornóban. Nem kell sokszor szeretkezni egy héten. Legyen 1-2 alkalom, de akkor adjunk meg mindent figyelmet a másiknak. Szerintem ez kivitelezhető sok munka mellett is, ha igazán akarja valaki.

Még azt hadd kérdezzem meg, hogy azt nem próbáltad, hogy konkrétan kérdezel Tőle? Gondolok itt arra, hogy felmerült benned, hogy nem kíván Téged, és el lehetne Neki mondani az aggodalmaidat, hogy Te attól félsz, hogy már nem kíván Téged. Sokszor segíthet, ha konkrétan a Te szemszögödből próbálod elmondani, hogy Neked ez milyen, hogy nem Veled foglalkzik inkább pornót néz.

Lehet, hogy rosszul látom, de a folyamatos fáradt vagyok szöveg az nekem kifogásnak tűnik. Itt a legegyszerűbb és legtisztább az lenne, ha őszintén elmondanád, hogy Téged ez zavar, egyre kevésbbé érzed magad nőnek mellette,szükéged van a törődésre. Neki is őszintén kellene beszlnie, hogy mi van benne.

Gondolom ez nem tegnap kezdődött, azaz már tart egy ideje? Mert ha igen, akkor üljetek le és beszéljétek meg, mert ez hosszú távon nem vezet jóra.

Nekem ez nagyon fura, mert ha még nem is szerertkezés, de azért egy fárasztó nap után jól esik odabújni a párom mellé. Szerintem még fáradtan is lehet szeretkezni.

El tudom képezlni, hogy odabújik hozzád, nem úgy áltok neki, hogy akkor most szex lesz, hanem csak simogatjátok egymást, szeretgetitek és aztán ki tudja lehet, hogy megjön a kedve és el felejti, hogy fáradt.

Kicsit hosszú lett. Kicsit eltértem, de én ezt így gondolom. Remélem segít valamennyit, hogy tudjad, hogy merre indulj, mit tegyél.

A pornó tényleg egy pótszer, pótléka a szexnek, feszültséglevezető kiverés, ez nem a szexről szól már, hanem a kiégésről. A pornóban nincsenek érzelmek, amik terhelnék az agyát, nem kell megfelelni, elmenekülhet a valóságból, nem kell teljesíteni, lehet ábrándozni, hogy éppen azt a szőke szilikonos nőt dugja keményen, közben meg sem erőlteti magát.

A párod teljesen kiégett, nem csak a pornótól, hanem a napi rutintól, a munkától, az egyhangú élettől. Unja a taposómalmot, ki akar szakadni belőle. Valaki ilyenkor iszik, játékgépezik, mások prostikhoz járnak vagy számítógépes játékokat játszanak állandóan. Elégedetlen az életével, és nem feltétlenül a szexuális életével, hanem úgy általában azzal, amire vitte: munka látástól vakulásig.

Hú, hogy naponta van ilyen kérdés... :( Mi lett veletek, férfiak?!

Én régóta élek ilyen házasságban. Eleinte próbáltam kezdeményezni. Nagyon sok elutasításban volt részem, elment tőle a kedvem. Ha mégis belement, olyan volt, mintha egy darab fával szeretkeznék: ő egyáltalán nem próbált nekem örömet szerezni, csak hagyta, hogy én csináljak mindent.

A kezdeményezésről leszoktam, próbáltam megbeszélni vele. Ez csak frusztrálta. Mondogatta, hogy majd megoldja. Nem történt semmi. Már ott tartottunk, hogy hónapokig, évekig nem volt szex, se semmilyen intimitás.

Aztán komoly válságba jutott a házasságunk. Próbáltuk megoldani, és én mondogattam, hogy akkor bizony a szexuális életünket is rendbe kellene hozni, hogy csináljuk, és hátha megjön a kedve... Félretettem a büszkeségem, és kezdeményeztem, amikor csak megkívántam. És azt is kértem, hogy az én igényeimmel foglalkozzon, ne csak "hagyja magát". És kérdezgettem, hogy jó neki. "Mindegy" - ez volt a válasz. Ha kezdeményeztem, hagyta magát, törődött velem is - de mindezt olyan gépiesen, mint egy robot. Hetekig, hónapokig próbáltuk így... Aztán elment a kedvem az egésztől. Iszonyú megalázó úgy szeretkezni valakivel, hogy közben azt érzem rajta, hogy kötelességből teszi, igazából semmi kedve az egészhez.

Sajnos elég kilátástalan a helyzet. Szexológusról, párterápiáról hallani sem akar. A házasságunk végérvényesen tönkrement.