Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lelki bántalmazás után, hogyan felejtsem el Őt?
omba
Köszönöm válaszod:) igyekszem így gondolni és arra a szitura, mikor a keze a nyakamon volt...
csak annyira "belém nevelte", hogy én voltam a hibás MINDENÉRT, hogy még mindig azt hiszem, ha esetleg türelmesebb lettem volna, vagy szabadabbá engedtem volna akkor lehet nem lett volna ilyen agresszív... de igen, igazad van, ha valakiben nincs benne az agresszió, akkor azt nem is lehet kihozni..belőle sajnos nagyon sokszor ki lehetett hozni...., volt hogy indok nélkül....például megálltunk egy benzinkúton, előtte így szeretlek úgy szeretlek, én boldog mámor...majd azt látom mindenki engem néz és sajnálatot láttam az emberek arcán, és látom a párom rugdossa a kocsit, meg dobálja a ruhákat és káromkodik, mint a kocsis majd bepattan az autóba és 200al száguldunk, kérdezem mi történt mi a baj? és csak mocskosul szid mindenkit az országot, én meg ne érjek hozzá....majd fél óra lehiggad, mintha mi sem történt volna, két nap múlva tudom meg, hogy átvágták az első benzinkúton 5000 ft-al és mindezt ezért csinált:( és egy másik eset, mikor egy plazaban nem találtuk a kocsiját, én éreztem, hogy nem jó helyen parkolunk, de ő hívta a rendőrséget és ordibált velem az emberek előtt, hogy mióta 2éve vele vagyok, balszerencse vagyok az életében és ha neki most ellopták a kocsiját akkor elhagy...persze az autó meglett....
Szia!
Szerencsére nekem nincsenek ilyen bántalmazós tapasztalataim,remélem nem is lesznek.
De sajnos nekem is van olyan férfi az életemben,akit a sok rossz ellenére nem tudok elfelejteni.Mindennap itt van a fejemben,holott rég nem vagyunk együtt,de vágyunk egymásra.Az eszemmel tudom, hogy milyen ember és,hogy miért nem szabad neki engednem.A lényeg,hogy én is valahogy csak a jóra tudok emlékezni.Aztán az emlékezéseim végén mindig belémhasít az a rossz érzés,ami miatt végülis nem vagyunk már együtt.A viselkedése.Hiába a sok jó emlék,ha mégis meg is bántott(szerencsére nem fizikálisan).Próbálom mindig ezt sulykolni magamba.
Egy biztos, hogy akkor fogod teljesen elfelejteni,amikor találsz egy nála szászszor jobb embert-férfit!Akibe beleszeretsz,aki nőként bánik veled, szeret,tisztel és imád téged!
Addig is mindenképp csinálj millió dolgot.Ne nagyon legyél egyedül.Legyél a barátaiddal,foglald el magad(munka/tanulás/hobbi,sport).Esetleg egy kiskutya is segíthet.Nekem legalábbis most ez a tervem,nem sokára lesz egy kiskutyám,remélem az mégjobban lefoglal a munkán túl.
Fel a fejjel:)
26N
Ne kutyázzatok, lányok.
Volt rossz szakasz, volt rossz döntésetek, de valahogy egy állattal (imádtam, én is, amíg volt) ne!
Vénasszonyos, de nem ez a baj, olyan... nem tudom: lezárt.
12 vagyok... vagy 13? Már magam sem tudom.
Nem, nem szakítottam, mert mint mondtam, későn jöttek elő ezek a problémák, mikor már házasok voltunk, gyerekkel. (Mielőtt bárki jönne azzal, hogy előzőleg is ilyen volt: nem, korábban ez nem volt jellemző, pont hogy a család iránti felelősség hozta elő a feszültséget).
És igen, mindenki hibás, csak ő nem, volt durva sértegetés (voltam már undorító féreg, meg minden), volt fizikai bántalmazás is (nem komoly, de volt).
Szóval nagyjából megtanultam kezelni. Néha még mindig kifakad, de türelmesen kivárom, amíg elmúlik, és magától lehiggad. Előfordul így is, hogy nagyon megsért - de már megtanult bocsánatot kérni. Sőt, megköszönni dolgokat.
Igazából ehhez az kellett, hogy ne akarjam megváltoztatni, formálni, hanem elfogadni. De ez párkapcsolatban nem működik, ezt elismerem - házasok vagyunk ugyan, de én már csak barátként tekintek rá.
Fú, én mindig úgy paráztam az ilyesmitől, hogy egyszer kifogok egy agresszív pasit.
Bár én abszolút nem ilyen vagyok mint te, sajnos nem tudlak megérteni, mert aki engem bánt, azt én gondolkodás nélkül megverem, nem azért tanultam annyi önvédelmet és küzdősportot, hogy néhány elmebeteg önkényes pszichopata játékszere legyek az agresszív kitöréseiben...
A lelki része pedig szerintem pont, hogy kiábrándító, ha nekem ilyet mondanak, akkor úgy vagyok vele, hogy minek is vagyunk akkor együtt, ha egy istencsapása vagyok a te életedben? És már ott is a válasz, rövid az élet ahhoz, hogy ilyen emberekre pocsékoljuk...
Nem tudlak úgymond megérteni, de sajnálom a történteket, és kívánom hogy legyen egy kedvesebb párod a jövőben. :)
köszönöm szépen őszinteséged és szavaid, segítettek nekem...:) igen sajnos néha én sem értem önmagam és nem tudom miért nem jut eszembe CSAK A ROSSZ emlék..., de sajnos az önbizalmam elszállt, amit igyekszem visszahozni.., dolgozom rajta, csak picit döcögős vagyok...
Te nagyon jól látod és így is kellene nekem is...és hidd el igyekszem:):):) köszönöm még egyszer, hogy hozzászóltál:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!