Éreztétek már úgy, hogy szabadulnátok egy kapcsolatból, de úgy érzitek nem tudtok, mert a másik annyira ragaszkodik hozzátok, hogy féltek, nem fog elengedni?

én is voltam már ilyen helyzetben, az akkori pasim még öngyilkossággal is fenyegetőzött, mikor közöltem vele hogy nem szeretném folytatni.

de muszáj volt a sarkamra állnom, végül hosszas lecsengés után sikerült "leszoknia rólam". még én kísértem el pszichológushoz, meg gyógszerelvonóra. kb 3 évvel ezután kiköltözött Németo-ba (addig egy városban laktunk, és gyakran összefutottunk, amit nehezen viselt), megismerkedett egy nagyon aranyos és jóravaló csajszival, később összeházasodtak és született egy kislányuk - akit rólam nevezett el :S

én csak azt tudom javasolni, hogy állj ki az elhatározásod mellett, ha úgy döntöttél részedről vége, akkor ne engedj a kuncsorgásnak, ígérgetésnek, fenyegetőzésnek stb. Ha te már döntöttél, vidd keresztül, még ha nehéz is. Kétségtelen, hogy hosszabb távon mindenképp ez a hasznosabb mindkét félnek!

Uhh, voltam már egyik oldalon is, másik oldalon is...

Az a legrosszabb, ha nem tudom, mi történne vele.

Pl tudom, h a Kedvesem mennyire ragaszkodik hozzám, mennyire szeret engem, és elképzelni sem tudom, mi lenne, ha szakítanék. Nem mint ha szakítani akarnék, de néha elgondolkodom rajta, hogy vajon hogyan reagálna.

Viszont volt olyan barátom, aki még a szakítás után heteken át hívogatott, zaklatott, meg akart velem kibékülni, mint ha legalábbis ő mondta volna, hogy legyen vége.

Aztán olyan is volt, akivel kölcsönösen nem tudtuk elengedni egymást, de se vele se nélküle...

Egyik helyzet sem túl rózsás...

22/l

Legyél erős, és szakíts!

L.25