Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A páromnak van egy nagyon rossz tulajdonsága. Leírnátok a véleményeteket azzal kapcsolatban, hogy mennyire kell toleránsnak lennem?
Ő 23/F, és 20/l.
Lassan másfél éve vagyunk együtt, nagyon erős a kapcsolat, tényleg szeretjük egymást. Sokat teszünk egymásért, messze lakunk még egymástól, de egy kollégiumi szobában lakunk már, és később is együtt tervezzük az életünket.
Mindketten komolyabbak vagyunk, nem az a minden hétvégén bulizós, lerészegedős, csajozós-pasizós emberek.
Nagyon egymásra találtunk, első kapcsolat mindkettőnknek. Olyan szinten vagyunk, hogy mialatt én fésülködöm, ő bejön elvégezni a nagyobbik dolgát. :D Teljesen el tudjuk engedni magunkat egymással.
Az a baj, hogy ő olyan, hogy ha egy nehezebb élethelyzetben ingerült, feszült, akkor iszonyatosan irritáló stílust tud felvenni. Nem is értem a mai napig, hogy hogy tud ilyen lenni, mikor egy jó szándékú, rendes gyerek. A szülei is mondták ezt nekem, hogy velük is nagyon bunkó tud lenni (nem én hoztam fel a témát). És hogy változott sokat, mióta velem van, de még nem tudta levetkőzni teljesen ezt a tulajdonságát. Pár nap múlva államvizsgája lesz, ilyenkor ő olyan, hogy akár azért is rám tud förmedni bántó, bunkó stílusban, ha figyelmes akarok lenni vele, vagy ha középen nyomtam meg a fogkrémes tubust. Minden ok nélkül nagyon bántóan tud beszélni. Soha nem becsmérel, nem mond rám semmit, csak az a stílus...nem tudom jobban elmondani, de azzal a stílussal rúgni lehet. Olyan szinten türelmetlen, ideges, hogy már nem lehet elviselni. Egyébként is valamilyen szinten ideggyenge, értelmetlen dolgokon tud ideges lenni, pl. híradó nézése közben tud 1000rel bepörögni.
Vagy ha látja, hogy a főút mellet el van dobva egy papírzsebkendő. Olyan szinten fel tudja tuningolni magát, így élni nem lehet. Nap nem telt még úgy el, hogy ne idegeskedett volna valamin, illetve hogy ne lett volna téma a politika...De még hogy...
Nem arról van szó, mert teljesen egyet értek vele, ugyanaz a véleményem, mint neki. De minden egyes áldott nap ez megy, hogy milyen ez az ország, itt nem lehet élni, úgy bele lovalta magát ebbe, hogy el sem hiszitek...
Meghallgatom, meg elmondom a véleményemet, tudja, meg igazat is ad nekem abban, hogy ő túl drasztikus. Mondtam neki hogy próbálja nem észre venni ezeket a dolgokat, csak egy bizonyos szintig. És ráadásul nagyon affektálós stílusban adja elő.
Ez az én dilemmám, hogy igaz, hogy én nem tehetek róla, hogy mindjárt államvizsga, de rajtam tölti ki a dühét. Mindig megbánt ilyenkor, nagyon rossz érzésem van. Pedig még én segítettem neki kidolgozni a tételeit. Bocsánatot is kér utána mindig, meg hogy nem akar elveszíteni, beismeri, hogy ez hiba benne. Viszont nagyon ritka fiú. Nagyon megbízható, korrekt, nem foglalkozik más lányokkal, mindig idejét velem akarja tölteni, több 100 km-t utazik, hogy találkozhassunk. Mindezekkel ellentétben nagyon kedves velem, minden nap udvarol, dicsér még másfél év után is, hogy milyen szépnek, jónak talál, tényleg látszik, hogy oda van értem. Úgy gondoskodik rólam, mint a családom, az egészségem, az iskola felől is. Mindenben mellettem áll, szépen beszél velem (mikor nincs izgulós időszaka)...
Szóval ez ritka, hogy ennyire bunkó legyen, de mindegy egyes élethelyzetben ez van, ami feszültséggel jár. De mellette ott van, hogy milyenek a mai fiúk többsége...csajoznak, nagyszájúak, isznak, és sorolhatnám. Ő meg körbe udvarol, mint valami nem is tudom, királynőt. Senki se tökéletes, neki ez a hibája. Csak az a gond, hogy én meg érzékeny vagyok.
Mit gondoltok, hogy kéne hozzá állnom ehhez a dologhoz?
20/l
Igen, tudom, itthonról is ezt a véleményt kaptam, hogy a szokásain tud változtatni az ember, meg a véleményén, de az alaptermészetén nem. Max csiszol rajta, meg vissza fogja magát ideig-óráig. Én nem számítok erre, hogy na majd ha 5 éve leszünk együtt, akkor huss elillan ez a hibája.
Csak mellette nagyon tud szeretni...szinte a szülői szeretethez hasonló az, amit éreztet velem minden nap. Meg mondja is. Azért olyan gyakran nincs ilyen, legutóbb akkor volt ilyen, mikor le kellett adni a szakdolgozatát, azelőtt meg vagy 5 hónapja. Szóval olyan helyzetben, ami az életét befolyásolja. Tudom, hogy nem jó ez a tulajdonság, de nekem is van hibám. És mondom, nem sok ilyen embert találnék..tenyerén hordoz, és régi vágású, rendes gyerek.
válasza:"mennyire kell toleránsnak lennem?"
Rossz kérdés, mert nem "kell"/"nem kell", hanem mennyire vagy hajlandó elviselni, és azt meg te döntöd el. Azt az árat fizeted ezért a fiúért, hogy van ez a tulajdonsága. Hogy megéri-e, döntsd el te.
válasza:"Én nem számítok erre, hogy na majd ha 5 éve leszünk együtt, akkor huss elillan ez a hibája."
Az ilyesmi súlyosbodik, ahogy elmúlik a kezdeti, udvarlási időszak.
Öreg korában aztán ez a típus lassan megszelídül (vagy teljesen kibírhatatlanná válik :)))
válasza:
válasza: válasza:"mialatt én fésülködöm, ő bejön elvégezni a nagyobbik dolgát. :D Teljesen el tudjuk engedni magunkat egymással."
Lehet itt cseszitek el. Mi 6 éve házasok vagyunk, de a mai napig, ha érzem hogy "jön a hiszti" akkor inkább kimegyek a nappaliba, játszom Angry Birds-el, vagy valami, de még soha nem okádtam rá a férjemre az idegbajomat (kivéve, ha pont őrá vagyok dühös, de ez más téma) Az egymás előtt szarás is... mennyire tisztel már téged, ha az orrod alá rottyant? ENNYIRE nem kellene elengednie magát előtted, sem a vécén, sem a dühöngésben. Te is lehetnél határozottabb, jelenleg csak eltűröd a helyzetet, de nem lépsz fel ellene, az ilyen áldozattípusú nőket rendszerint nem tisztelik. Babusgat a párod, hízeleg, de nem tisztel.
"az ilyen áldozattípusú nőket rendszerint nem tisztelik"
Azért ilyet erős kijelenteni, anélkül, hogy ismernél.
Mert ha ismernél, tudnád, hogy nem csak a párom, de általánosságban a fiúk tisztelnek. Talán azért, mert nem beszélek trágárul, mert nem lóg ki a fél mellem a ruhából, talán azért, mert 19 éves koromban fogtam meg először fiúnak a kezét. Szerinted mire vall, ha a csoporttársaim olykor kezét csókolommal köszönnek, és nem mernek megengedni maguknak olyan dolgokat, amiket más lánynak igen?
Rám szüzen 4 hónapot vártak...
Örülök, hogy ti tudjátok kezelni a problémáitokat, de minden ember és minden kapcsolat már. Az, hogy ő előttem elmegy wc-re, nem arról szól, hogy tiszteletlen velem, beszélgettünk már az ilyen dolgokról, mi ezt lazán, humorosan kezeljük, mi ilyenek vagyunk. Ugyanolyan ez nálunk, minthogy ő kinyomja a pattanásaimat, akkor is beáll mellém zuhanyozni, ha épp menstruálok, és nem azért, mert kutyába veszem őt, vagy ő engem. Megbeszéltük, hogy mi a véleményünk ezekről a dolgokról...mindketten úgy látjuk, hogy ez egy kapcsolat szintjét mutatja, hogy nem szégyenlősködünk egymás előtt.
Mi ilyenek vagyunk. A tisztelet abban nyilvánul meg, hogy még soha, mérgesen sem mondta már hogy hülye, meg semmilyen sértő szóval nem illetett, hogy előre enged, hogy nem beszél senkinek olyanról, ami nekem kínos lenne, és hogy társaságban kiszolgál, önt nekem inni, stb...
Szerintünk. De minden ember más.
válasza:Nekem is hasonló stílusú a párom. 2 éve vagyunk együtt, de teljesen megváltozott. Jó irányba. Régebben én is leálltam vele veszekedni, hogy mi csinálsz bolond vagy, ne legyél idegbeteg stb. stb ez ahhoz vezetett, hogy napokig veszekedtünk. Rájöttem ,h ezzel semmire nem megyek (jah én is jó nagy pofájú vagyok , és nem hagytam magam) Próbáltam máshogy állni a dolgokhoz, mert tényleg nekem is ő a nagy ő. Hát mikor rájött a roham , akkor soha nem veszekedtem vele, hanem leültem vele és elmondtam neki ,hogy annyira szeretem őt , de mikor ilyen ez nekem annyira rosszul esik ahogy beszél velem, nagyon fáj, és kértem többet ne bántson mert én sem akarom őt bántani. Kérdeztem tőle, ha szeretsz akkor miért bántasz így? Ez persze nem mindjárt így alakult, de most már úgy vagyunk h, ha valami rosszat mond rám (ami már nagyon ritka) nem kell 2 perc és bocsánatért esedezik . Meg változott, igen .
Jah és a Wc hát üzenem annak aki azt mondja nem szabad elengedni az embernek ennyire magát az óriásian téved!!!
Nekem már volt 8 éves kapcsolatom , együtt éltünk. Soha még azt sem mertem mondani neki h sz***ni megyek, mert ugye azért az ciki. DE most az új párommal teljesen más :) igen egymás mellet wcz-ünk, elöször én is meglepődtem mikor ráült a wcre. Hiszen mondom én is itt vagyok és jóó ég mit csinálsz?? De most már teljesen megszokott, fogalmam sincs ez hogy alakult ki, de talán azért mert annyira szeretjük egymást , nincsenek fintor vágások, h ez büdi vagy undorító, ő is ember és inkább jókat röhögünk az ilyeneken. Teljes lényét szeretem, azért mert olyan amilyen, ha "guszustalan" is. Nincsenek titkok , nincs szégyen érzet , emberek vagyunk, mindenki ugyan olyan a szervezete és működése.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!