Most akkor mit érzek és mit tegyek?

Sziasztok!

Több mint 2 éve járok a barátommal, úgy gondoltam, letudnám vele élni az egész életemet, egyszerűen a tökéletes pasit jelenti nekem. Viszont van egy másik fiú, aki iránt érzek valamit, de én neki semmit sem jelentek (vagyis nem valószínű). Amikor a barátommal vagyok, a fellegekben vagyok, viszont amikor ő távol van tőlem és találkozok a másikkal (ami sajnos elkerülhetetlen), akkor mindig kételkedni kezedek a barátom iránt érzett szerelemben.

A legnagyobb baj az,hogy szerintem szeretem a barátomat, de akkor miért fordul meg az a kérdés a fejemben,hogy biztos-e. Tudom,hogy sose csalna meg és boldog lehetnék vele. Az említett "új fiú" egyáltalán nem olyan, akivel jól érezném magam, de mégis szükségem van arra,hogy egyszer egy héten váltsak vele néhány szót.

A srác az osztálytársam és az egész úgy kezdődött,hogy húztunk sorsolás szerűen neveket és azzal kell beszélgetni egx órát, hogy jobb legyen az osztályközösség. Én kihúztam őt, viszont nem úgy tűnt, mint aki nagyon akarna velem társalogni. Kétszer is megkérdeztem mikor ér rá,mindig "Nem tudom!" volt a válasz, viszont amikor harmadszorra is így válaszolt, még azon a héten(mert ezt egy bizonyos héten kellett lezavarni,majd beszámolni mindenkinek, milyen volt), akkor már feladtam volna, de az egyik lány barátja meggyőzte,amit én nem kértem(azal,hogy én így azt hiszem utál). Éppen egy buszon utazott az osztály, egy ünnepség alkalmából és ott beszélgettünk. Nagyo jó beszélgetés volt, egy percig se volt kínos csönd, nem egészen olyan dolgokról beszéltünk, amiket mindenkinek szívesen csak úgy elmondana bárki is. (Erről a fiúról tudni kell,hogy nem szseret beszélgetni, szünetekben is zenét hallgat, nagyon pesszimista és könnyen megbántja az embereket, kevés emberben bízik. A barátaival se beszélget sokat. A többi osztálytárshoz pedig ha egy héten egy mondatot hozzászól, úgy hogy az ne vitatkozás lenne, az csoda.) Megbeszéltük,hogy máskor is beszélgethetünk, ő meg szó szerint azt mondta: "Nyugottan szólj,ha szükséged van rám!" Ekkor úgy éreztem, ez egy jó barátság kezdete.

A baj csak az,hogy volt nem sokkal utána osztálytalálkozó, ahol keveset beszéltünk, néha rámmosolygott. Búcsúzáskor mindenki megölelt mindenkit, ő volt már csak az egyetlen fiú. Nem öleltem meg, mert úgy gondoltam, az nem lenne fer a barátommal szemben, de láttam rajta,hogy ő megakart(előrébb lépett hirtelen pár lépést, viszont amikor azt mondtam: "Sziasztok!", azt monda, halkan- "jaaa"-, majd hátra lépett. Utána is volt egy osztálytalálkozó, ahol szintén kedves volt. Minden héten, van egy olyan nap,ahol egyikünknek sincs órája+ még egy srácnak,aki csak néha jön be hamarabb. Ott is beszélgettünk rögtön ezek után. Mellette ültem és úgy vettem észre folyamatosan közelebb ül hozzám. Célozgatások voltak arra,hogy milyen fiúk tetszenek... majd megszólalt az a srác,aki nem mindig van ott: " De neked van barátod, eléggé illetlenek vagyunk,hogy megkérdeztük!" Erre az említett személy, felállt és nem ült vissza mellém.

Az elején azt hittem, csak zavar,hogy kerül, de nem került, csak nem igazán beszélgettünk. (néha rám mosolygott tesin, vagy felhúzta a szemöldökét, vagy rámköszönt), úgy gondoltam, milyen jó barátok lennénk mi együtt, mindent megbeszélhetnénk, de egyszerre tetsztt is. Láttam,hogy sokat beszélget azzal a lánnyal, aki meggyőzte,hogy beszélgessünk és a szemei pllantásából rájöttem,hogy beleszeretett, viszont a lány nem. Láttam,ahogy veszekednek. Később megtudtam,hogy a lány nem akarja tönkre tenni a barátságukat, ő meg szívesen járna vele. Olyan szomorú volt. Amikor még csak sejtettem mi lehet a baja,oda mentem hozzá a padhoz,amikor épp csak egyedül ült és megkérdeztem, de nem mondta el. Én meg nem akartam faggatni. Mostanába is beszégetünk reggelenként, lyukas órában, de egyre kevesebbet és egyre távolodunk. Úgy éreztem, féltékeny vagyok, de nem,mert örülnék neki,ha összejönnének,mert akkor nem lenne szomorú.

Azóta minden reggel gyomorgörccsel megyek be suliba, reménykedve abban,hogy hozzám fog szólni. Legutóbb,amikor láttam,hogy a lányt nézi, kimentem a teremből, mert éreztem,hogy sírni fogok. Majd megnyugottam és következő órán megkérdezte,hogy van-e valami bajom. Persze nemet válaszoltam, de alig bírtam visszatartani,hogy ne sírjak. Azóta nem beszéltünk.

Az a baj,hogy nem tudom miért vagyok féltékeny és miért kételkedem az érzéseimben, ha egyszerűen,amikor a pasimmal vagyok úgy érzem szívemből szeretem őt. Kérlek segítsetek mit tegyek! Csak egy kis diák szerelem a másik? A barűtomat akkor nem is szeretem? És mit tegyek,hogy ne kerüljön távol tőlem a srác? Miről beszélgessek vele a lyukas órában?Beszéljem meg valahogyan a barátommal, vagy inkább felejtsem el a másikat? Na de akkor hogyan, ha egyszer minden nap látom(másik suliba már nem érdemes mennem)? Létezik az,hogy csak barátilag vagyok féltékeny és úgy,hogy lánnyal van?

Előre is köszönöm azoknak, akik próbálnak segíteni! Lány 18