Miért olyan elítélendő ez? Véleményt és választ kérek, ha lehet, nem kioktatást!

Nagyon helyes, hogy keresed a választ... De valójában már meg is fogalmaztad: más nézőpontokból kell szemlélned a dolgokat, hogy megtaláld a helyes utat. Mi ez a más nézőpont? A szexualitás igazsága szerinti élet.

A szexualitás "nyelve", jelbeszéde a testi intimitás. A szeretkezés (közösülés, nemi egyesülés) által kimondott üzenet akkor igaz, amikor két ember teljes önátadását, teljes személyi, lelki egységét fejezi ki. Ez a teljes önátadás nyilván nem valósulhat meg egy futó kaland során, de még egy átmeneti szerelemben sem, hiszen ezek nélkülözik az alapot a teljes elköteleződéshez. Az ilyen szerelmeskedés, "rekreációs szex" nem más, mint élvezetkielégítés, melyben csak egymás testét akarjátok megismerni, "magatokévá tenni", mintegy eszközül használni - a teljes megismerés, teljes önátadás lehetősége nélkül. Az ilyen egyesülés mindig hazug, mert a kiüresített, lealacsonyított, élvezetközpontú szexelés nem az, aminek lennie kéne: nem válik igazi, őszinte, teljes önajándékozássá. Van aki önmagában élvezkedik, van aki segédeszközökkel, van aki prostituáltakkal, de a legtökéletesebb "önkielégítő eszköz" egy szerető, aki még valami érzelmi kielégülést is nyújt, de a lényeg nem változik.

Hát kb. ezt kellene megértened, hogy változtatni tudj életeden. A szex nem játék, hanem életadás: önátadás (ha pedig a természeti adottságok lehetővé teszik, akkor nemzés is egyszerre). Csak egy örök hűséget feltételező házasságban van értelme.

Kedves Kérdező!

Nagyszerű stílusú írás, tipikusan az a fajta szvsz, ami akkor születik, ha valamit el kell takarni.

Nevezetesen, 17 évesen még qrva fiatal vagy ám a "feladáshoz", ahhoz meg főleg, hogy úgy viselkedj, mint egy sokat csalódott kiégett 40-es. Ne görcsösen keresd a szerelmet, mert akkor nem fogsz tudni a jelenben élni, a pillanatra koncentrálni, és nem veszed észre a kínálkozó lehetőségeket. Elég felszínes megfogalmazás, ez igaz, de minek túlbonyolítani. Próbáld meg ebből a nézőpontból szemlélni a világot, élni az életedet.

Ami a kapcsolataidat illeti, a következőt gondolom.

A kapcsolataid többek, mint baráti alapon nyugvó laza kapcsolatok. Nem kioktatásnak szánom, ha annak veszed, teszek rá, de én a helyedben nem ilyenekben "keresnék nyugalmat", mert nem vezet sehová. Nem tudok rólad semmit, ez igaz, de mi a francért keresnél nyugalmat??? Mert nem vagy szerelmes? Ha ez Téged frusztrál, úgy nehéz is lesz. Nem mellesleg, az ilyen típusú kapcsolatban nem lelsz nyugalmat majd akkor, ha kiderül a turpisság, magyarán, rájön a barátnő, hogy Te bizony "gaz csábító" voltál. Én azt gondolom, hogy sokkal könnyebb Neked elvenni, amit akarsz, és ez meglehetősen nagy éretlenséggel párosul.

"Ennek semmi különösebb érzelmi alapja nincs... inkább egyfajta rajongás, a tomboló vágyak kielégítése. Jóllehet, ebben a kapcsolatban elveszíteni látszom az önbecsülésem, mégis, valahogy megnyugtat." Ez némiképp ellentmondásos számomra. Ezek az érzések ugyan tényleg nem vetekednek a szerelemmel, de azért meglehetősen erős érzelmek...

Az én nézőpontom tehát az, hogy ne legyél ilyen qrva pesszimista, és tanulj meg uralkodni a vágyaidon. Mert amit csinálsz, a leírtak alapján úgy tűnik, a gyengeséged és a hibáid megideologizálása.

Kedves Előző Válaszoló, huhhh... :)

Nemes dolog, amit írtál, azonban az sem elítélendő szerintem, ha valaki a maga örömére keresi a szexet, és ehhez olyan partnert talál, aki szintén így van vele, és EGYIKÜK SINCS KAPCSOLATBAN. Maximum nem fogják élvezni, hiszen a jó szerető titka az, hogy ad. :) Ha pedig mindkettő adni is akar, ha nem is érik el az érzelmi kielégülést, a testit attól még lehet. Persze, ez egy sokkalta nemesebb és nagyszerűbb dolog, ti. a szerelem vezérelte szeretkezés "leegyszerűsítése", de élvezetes attól még ez is lehet. A probléma, ha valaki megelégszik ezzel, nem törekszik a teljesebb érzés elérésére.