Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudom, mit tegyek.! Segítség?!
A barátommal (18/F) több mint egy éve vagyunk együtt és imádjuk egymást.
Igen is, iszonyatosan szeretjük egymást, még akkor is ha vannak ilyesmi gondjaink:
Barátomnak én vagyok az első és ugye, mint minden férfi, ki szeretné próbálni mással is, DE (!) velem nem akar szakítani, mert szeret és nem akar megcsalni szintén emiatt, így velem marad, hogy a szavaival éljek; örökre.
Megmondtam neki, hogyha ennyire akarja, tessék, itt az alkalom, hogy vége legyen, menjen, nyugodtan élje ki magát, visszavárom, mert teljes szívemből szeretem és megértem. Mire ő mondta, könnyezve, hogy de nem akar nélkülem élni... Hogy másnap már könyörögne, hogy fogadjam vissza, mielőtt bárkivel is találkozna, mert nem bírná elviselni, hogy nem lehet velem.
A másik dolog, hogy elég sokat utazunk a másikhoz. Voltaképp ez egy rövidebbnek mondható távkapcsolat (2 vonatátszállás), de másfél óra az út. Kicsit mindkettőnket idegesít. De hát mit tegyünk, nem költözhetünk még össze ennyi idősen! Ráadásul még egyikőnk sem dolgozik, majd csak jövőre.
A harmadik, hogy a páromnak az édesanyja olyan, mint egy igazi házisárkány... Legutóbbi manővere az volt, hogy ELTILTOTT minket egymástól. Azt mondta, hogy hátráltatom a tanulásban és hogy miattam elrontja az életét, nem edz, satöbbi. Eddig sem volt ez, egy éve, akkor most a heti háromszori találkozásért miért? Tavaly heti hatszor láttuk egymást. Nem értem...
A negyedik pedig az lenne, hogy mindkettőnk hiányolja a másikból a marháskodást. Főleg interneten. Régen folyton volt közös témánk, minden apró-cseprő dolgon ellöködködtünk, az utóbbi néhány hónapban meg nem tudunk... Egyszerűen őrjítő, hogy nem tudjuk, miért.
Nem, nincs elrontva a kapcsolatunk, se nem fogunk szakítani, mert komolyan, leírhatatlanul szeretjük a másikat, csupán fiatalok vagyunk és olykor éretlenek. Egymás nélkül viszont NEM tudunk élni. Ezzel nem viccelek, tényleg így van.
Kérlek, segítsetek, nagyon rosszul érzem magam, hogy nem tudom, mit tegyek... Változzak meg még jobban? Legyek olyan, mint a régi önmagam? Vagy micsoda? A szakításról hallani sem szeretnék...! :)
Előre is hálás köszönet a válaszokért!
18/L
válasza:Első kommentelő: Lehet, hogy csöpp-csöpp, de legalább szerelmesek vagyunk. :)
Második kommentelő:
Röviden:
- Szeretne más nővel lenni, de engem nem akar elhagyni és megcsalni, ezért nem teszi meg.
- Másfél óra utazás eléggé irritáló, de ezt túléljük amúgy.
- Az anyuka nem hagyja, hogy heti egynél többször találkozzunk.
- A régi énünket (akik sokszor ökörködnek neten) hiányoljuk a virtuális világban, mikor nem vagyunk egymás mellett.
Így jó? :)
U.i.: Neeem megyünk szét! :D
válasza:Ezt tudom, de látod, írtam, hogy mondta, nem bírná ki nélkülem. Szóval annyira két dolog között van... A szavaival élve: "Nem tudom eldönteni... Ha téged választalak, megvan a tökéletes kapcsolatom, ami életre szóló, viszont ha meg az egyedüllétet, akkor másokat. Nem tudom. Egyszerűen nem. Ha szétmennénk, másnap már könyörögnék, hogy folytassuk, mert nem bírok nélküled élni..."
Na erre mit...? :S
válasza:Na, csak azért beregisztráltam erre a sz@rra, hogy válaszolhassak...
Akkor nézzük sorban... Az hogy a pasid más nővel is le akar feküdni... Hát ezzel több problémám is van... Mi is az elsők voltunk egymással a barátnőmmel, de nekem eszembe se jutott más csajt megkívánni... Lehet, ez csak velem működik így... Amúgy az előzőnek igaza van! Ha más nővel is akar lenni előbb vagy utóbb meg fogja tenni sajnos :S Igazából az hogy vágyik erre, de közben nem kaphatja meg és magának is megtiltja, egy belső feszültség kialakulásához vezethet, ennek lehet köze ahhoz is, hogy nem tudtok olyan jól ökörködni... Az, hogy rajtad kívül mással is akar sexelni, nem vezet jóra!!!! :S
Következő: az nem egy olyan nagy távolság... Mi barátnőmmel 4 és fél órára vagyunk egymástól és kéthetente találkozunk... Most, vizsgaidőszakban, már 1,5 hónapja nem tudtunk talizni... (Ennek ellenére mégse kívánok mást, csak Őt)
A zsörtölődő muter nagyon meg tudja nehezíteni a dolgokat, arra tippelek, hogy a pasid vagy egyke, vagy kési gyerek, vagy csak te nem vagy neki szimpi... De semmiképpen sem jó... Szülői támogatás nélkül egy későbbi összeköltözés is k*rva nehezen kivitelezhető...
Végtére is: Igaz szerelem esetén, nem is éreznéd annak szükségét, hogy változz... Nem kérdőjelezem meg, hogy őszinték az érzéseid, de ha úgy érzed nem tud úgy elfogadni, ahogy vagy, vagy változnod kéne, az nem egy jó előjel... Alkalmazkodni természetesen lehet! Tolerancia, türelem ;)
Remélem segítettem, Pá :P
válasza:Pálinkaraj:
Nagyon szépen köszönöm a válaszod! :) Tényleg! :)
Amiket felsoroltál, minddel együtt értek és kérdem én: szerinted érdemes lenne-e azt elmondanom a barátomnak, amiket írtál? Vagy inkább hagyjam?
A mással való szeretkezés száz százalékig biztos, hogy egyrészt azért van, mert már nem marháskodunk annyit, mint egykor. A másik ok, hogy sokáig volt egy legjobb barátom, akitől ő ideggörcsöt kapott... A barátom ugyanolyan féltékeny típus, akárcsak én, ezért nem bírta elfogadni és felfogni, hogy rajta kívül nekem nem kell más...
A távolságot csak ő hozta fel, hiszen eléggé egy lusta a lelkem... :) Nem szeret utazni, se a faluból kimozdulni túlzottan. :D Ezért mondja ezt, hogy idegesíti a táv. :) Meg hogy velem akar lakni... :D
Az anyós... Hát... Három gyerek van, ő a középső. Az anyuka hiányolja, hogy nincs vele folyton, hogy már felnőtt. Voltaképp szerintem féltékeny rám vagy nem tudom, hogy fogalmazzak. Pedig én nem akarom elvenni tőle a fiát, szeretném, ha mindketten ugyanúgy szeretnénk, ő úgy, mint az édesanyja, én pedig mint a lelkitársa, a párja. Mondjuk, nem gátolhatja az egészet, mert fogunk találkozni, a héten még pluszban kétszer úgy találkozunk, hogy kikísérem a közlekedési eszközhöz. :D
Csupán azért mondom, hogy meg kéne változnom, mert sokszor mondja ezt, hogy nem vagyok olyan, mint rég. Magamat okolom mindig. De hát az ember idővel változik...
Viszont azt mondja, ha találkozunk, megint olyan vagyok, mint régen. Csak valahogy interneten nem megy. :S
Természetes, hogy segítettél, köszönöm szépen még egyszer! :)
20:19-es kommentelő:
Na igen, ez engem bánt, nagyon... :S De legalább Te nem gondolod így... :)
válasza:Szerintem mindenképpen érdemes megbeszélni...
Ne féltékenykedjetek!!! Ha bíztok egymásban és szeretitek egymást, akkor az egymásban való bizalomból fakadóan a féltékenység egy idő után megszűnik... Ha mégis féltékenykedik akkor vagy nem bízik benned eléggé vagy nagyon csúnyán átb@szta egy csaj a múltban...
Lusta? -,-' Hát... Ha azért a lányért akivel már össze akar költözni zsörtölődik egy másfél órás út miatt... Erre ennyit tudok mondani: -,-'
Összeköltözés... Na ez nehéz téma... De egy kérdéssel összefoglalom: Honnan tudod, hogy Ő az igazi? 18 éves vagy... Rendben, nem kétlem, van aki ilyankor már megtalálja az igazit, de szerintem állítsd le egy kicsit a pasid :) Ez még messze túl korai... Az anyósjelölt(!) is csak nehezíti a kérdést... Ne hamarkodj el semmit, ennél jobb tanácsot nem adhatok :)
Összefoglalóan: beszéljétek meg... Egy kapcsolat csak úgy lesz tökéletes ha ápoljátok és gondját viselitek!
Mindenképp megbeszéljük a hétvégén, úgyis itt lesz két napot nálam. :)
Megbízunk, csak a bizalmunk azért ilyen, mert mindkettőnk anyukája a fejünket azzal tömik tele, hogy ne bízz meg benne, stbstb... Jó, mi? :) A jelszavaink megvannak a másiknak, olykor ezért is volt konfliktusunk. Már nem mászunk fel egyikőnkére se, úgyhogy ez megoldva. :) Csalódása még nem volt, aki átcs*szte volna a fejét... Szerencsére. Így nem is lesz. :)
Lusta ám, lusta! :D Kibírja, csak eléggé marha dumákkal áll elő, a cigi letétele után kicsit zizi a lelkem. :)
Az összeköltözés meglesz, mert én sosem szerettem volna egy 5-10 éves kapcsolatot. Mindig életem végéig tartót szerettem volna, akárhány éves is vagyok. Ő ugyanígy van, csak ezzel a csajos dolgával leállhatna. :( És akkor minden rendben lesz. :)
Igaz, hogy 18 vagyok, ő is, mégis, én anyukámra tekintve gondolkodtam mindig, hogy ők 16 éves koruk óta együtt vannak apukámmal és még mindig szeretik egymást, egy háztartásban élünk, együtt alszanak. :) Szóval nekem ez a normális. A barátom ugyanígy gondolja, csak mondom... Lökött női marhasága. :D Ígérem, megbeszélem vele, remélem, megért és ha úgy érzi, hogy komolyan mondta azt, hogy engem akar örökre, akkor így is marad. Én megmondtam neki, hogyha nagyon-nagyon szeretne mással lenni, akkor 10-12 év múlva, ha lesznek gyerekeink, felőlem menjen el néhány hónapra vagy fél évre, élje ki magát, aztán jöjjön vissza hozzám/hozzánk és maradjon velünk mindig. :) Egy ilyet szerintem egy nőtől ritkán hall egy férfi... A barátom erre azt mondta, hogyha engem eljegyez, majd évekkel később elvesz, akkor sosem lesz ilyen, mert szeret, de amúgy sem akar mással lenni. Fura, hogy így ellent mond magával.
A marháskodást most mondta, hogy hiányolja és ez a legfőbb problémája. Az a srác, aki úgymond őt irritálta... Hát... Mondott egy pár "szép" jelzőt, hogy mennyire utálja. Szóval, ha ezeket helyre rakjuk ketten és ezt a másnővelakaroklenni témáját is megoldjuk, akkor utána minden rendben lesz. Véleményem szerint. Ápoljuk és gondját viseljük a kapcsolatunknak! :):)
Még egyszer, köszönöm szépen, hogy írtál és szántál rám ennyi időt! :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!