Valóban nem normális, hogy ennyi idős létemre még nem volt soha barátom?

Egyre többször hangzik el a családomban az a mondat, hogy: "más ennyi idős lánynak már mindnek van valakije", "nem hiszem el, hogy te nem találsz magadnak senkit". Tényleg nagyok az igényeim, és az elvárásaim is, de nem tudok egyszerűen alább adni. Egész életembe 3 pasi tetszett nekem, de úgy komolyan 1 volt, akivel jártam volna, őt úgy ahogy volt nagyon szerettem. Ő volt életem hercege, a vicc, hogy soha nem olyan pasit akartam azelőtt, mint ő, de mégis megszerettem, na pechemre pont neki nem kellettem.:O Rám nem nagyon hajtanak a pasik, inkább csak bámulnak (amit nem is értek miért, mert ha rondának látnak miért néznek akár többször vagy sokáig, ha meg tetszem nekik mért nem lépnek...) de sosem kezdeményeznek, ha van néha egy-egy, aki bepróbálkozik na ő totál nem jön be, se külsőre, se stílusra, sem sehogy. Az elmúlt pár hónapba ráadásul már totál letettem róla, hogy legyen-lesz valakim. Előtte kb 2-3 évig görcsösen akartam pasit, de már a környezetem, direkt erre a témára való rágörcsölése nagyon zavar. Szerintetek sem normális vagy mi lehet az oka? Amúgy sztem tök átlagos vagyok, divatosan öltözöm, ápolt vagyok, imádom a parfümöket, sminkelek, normális alakom van. Egyáltalán nem értem hol, vagy mi lehet velem a probléma, sőt azt sem értem annak a srácnak mért nem kellettem, akit úgy kiszúrtam magamnak.

Egy 21 éves lány.