Mit tegyek, hogy a barátomnak "ne okozzak csalódást"?

Apróságnak fog tűnni ez a probléma, de aki benne van nyilván tudja, hogy nem az.

Önbizalomhiányos kamaszlány vagyok, de nem is kicsit. Hatodikos koromig nagyon szépnek láttam magam, a kisugárzásommal se volt bajom. Aztán hetedikben fordult a világ. MIndenki nőies, szép lett, én meg olyan "gyerekes szürke" ember lettem. Már mások se láttak szépnek, én is csúnyának éreztem magamat, egyik legjobb barátnőm is megmondta, hogy "bocsi nem vagy szép".

Gimnizáumba jöttem, és itt már hatalmasat nőtt az önbizalmam. Két hónapja barátom is van, akit nagyon szeretek, DE.

A magamról készült képeket utálom, körülbelül 3000 képből 3-4-et találtam olyannak, hogy felmerjem tenni internetre. Kint van egy képem régóta, és a barátom szeretett volna rólam újat látni. Csináltam egyet, de nem mertem neki megmutatni, ha élőben velem van bátor vagyok magahzo képest, de képen olyan szánalmasan érzem magamat, amíg nem kapok rá sok megerősítést. Megígértem neki, hogy majd mutatok egyet. Hosszú idő után ma megint kérte, mert mondtam hogy megmutatom, de nem tettem meg. Szeretné ha majd megmutatnám. Jogos a kérése mert megígértem, de képeken én olyan csúnya vagyok, vagy ha szép is olyan "szánalmas" érzésem van magamra nézve.

Lehet hogy a kategória nem jó, de a probléma összetett;hogyan tudnék magamnak megfelelni, úgy, hogy a barátomat se veszítsem el ezügyben? Most mit tegyek?