Úgy érzem magamra maradtam. Nem tudom mit csináljak. Mi a véleményetek?

Nem várok semmit csak olyan jól esne leírni,hogy mi bánt..Lehet hosszú lesz akkor bocsánat:/ Röviden:

Kb 1 hónapja a fejembe vettem hogy szeretnék boxolni.Szeretnék én is tudni valamit,amihez értek,ráadásul nagyon tetszik a sport és jó lenne megvédeni magam.Mondtam a barátnőmnek és azt mondta hogy jaj ez nem neked való,te nem olyan típus vagy,nem tudnád csinálni.Mondom jól van már csak azért is megmutatom hogy képes vagyok rá!(bár általában engem az ilyenek nem szoktak ösztönözni de most mégis)

A barátom enyhén szólva nem örült neki..Azóta ha szóba kerül ez csak veszekszünk és a vége az hogy elhord mindennek,kiabál velem és úgy beszél velem mintha valami utolsó senki lennék..Mindegy végül is az lett hogy ma elmentem az első edzésre és ő is jött.Hát igen kb 20 fiú volt és én egyedül lány..Mit ne mondjak a barátom eléggé ideges lett és féltékeny.Már régebben is mondta de most is hogy majd odajönnek hozzám ismerkedni,nézni fognak stb.Jó én ezt megértem de elküldeném őket ha odajönnének stb.És hát edzés után mondta hogy többet nem jövök válasszak vagy Ő vagy a box.és veszekedtünk megint kiabált velem mondta a szokásos dolgait rám pl: ha ők majd ütni fognak engem,én is szétüthetem a fejed de izomból ,de én ma kezdem már. meg mindig ilyeneket mond hogy szétbassza a fejemet meg lef*szzopózik mindennek elhord..És már elegem van hogy senki se ért meg és mindkitől csak ezeket kapom..Végre találok valamit ami tetszik és akkor le kell mondanom róla mert a barátom nem szeretné..

Persze a barátomról sem szeretnék lemondani mert igazából egy nagyon szerethető,hűséges és ő számomra a legjobb.Én sem örülnék ha 20 lány között csinálna valamit de biztos nem viselkednék így.. Nektek mi a véleményetek?