Gondoltam felteszem ide a kérdést, hátha volt már valaki hasonló helyzetben, mert fogalmam sincs, hogy mit csináljak?

Még szeptemberben találkozgattam többször egy lánnyal. Azt tudni kell, hogy elég határozott ember vagyok, megmondom amit gondolok, nem nagyon szoktam mellé beszélni, azt nem szeretem. Végül nem lett a lánnyal semmi több, hiába volt kedve találkozni. Állítólag nem azért nem lett semmi, mert külsőre nem jövök be neki, meg rendes normálisnak tart, tanulok, sportolok sokat mellette, ezek nagyon tetszettek neki. Csak, ő elég álmodozó, kialakított magában egy ideális képet, hogy milyen lenne a hozzá való fiú: szinte ugyan olyan mint ő, kissé elvont, álmodozó, olvasson az emberek gondolatában stb. Na ez elég röhejesen hangzott sztem, mondtam is neki, nem ettől lesz jó vagy rossz a párkapcsolat, bár igaz, hogy én a földön járok, de sztem ez nem visszautasító ok. Én ezt megértettem, megpróbáltam elfelejteni, sikerült, közben összejött egy fiúval, aki tökre ugyan olyan mint ő, de őt félreismerte, így szétmentek. 2 hónapig hozzá sem szóltam, nem írtam neki stb, már kezdtem elfelejteni, erre váratlanul rám írt karácsony előtt, és érdeklődött irántam, elkezdtünk dumálni. Írta, sokat gondolkozott, hogy megbánta-e a döntését amikor visszautasított(konkrétan nem utasított vissza, csak nem tudta eldönteni h mi legyen és így én mondtam ki h akkor hagyjuk). Amikor rákérdeztem, megbánta-e, so-so ez volt a válasz, de ez semmilyen. Sokat beszélgettünk, megbeszéltünk még egy találkozót, elmegyünk sportolni, na de arra, hogy lehetne-e vmi köztünk nem tudott értelmes választ adni. Szerinte volt értelme ennek a 2 hónapos szünetnek, mert sok mindent átgondolt, de ha rákérdezek hogy miket gondolt át akkor szokás szerint arra sem tud konkrét választ adni. Azt mondta, arra rájött, hogy még régebben mikor találkoztunk túlságosan akartam őt, túlságosan akartam, hogy legyen vmi és ez megriasztotta.(Ez mondjuk igaz, de nehogymár az baj legyen hogy a nap végén este rákérdezek h hogy van meg beszélgetni akarok vele). Szerintetek lehet vmi még köztünk? Van ilyen, hogy ha nem keresed, meg nem mutatsz érdeklődést iránta, akkor ő keres, meg akkor érdekled a lányt? Mert nála ezt vettem észre, talán ezvolt a hibám, hogy egyből "oda akartam adni magamat", míg ő szereti a titokzatosságot. Mert akkor taktikát váltok, és nem fogom keresni csak néha-néha, keressen ő, mást már nem tudok. Ezt a bizonytalanságot mondjuk akkor sem értem nála, tényleg az olyan srácok kellenek a lányoknak akiket nehezebben tudnának megkapni? Akármennyit is beszélünk a dologról, hogy mi legyen, egyszerűen döntésképtelen, de közben meg gondolkodik h mi lenne ha összejönnénk stb. Lehet h sodródnom kéne az árral, eljárogatni vele, azt ha lesz valami akkor lesz. Én mondjuk eddig is ezt tettem, csak ő mindig annyira előre gondolkozik, mintha nem a jelenben élne.