A pasik miért hiszik azt, hogy nekik mindig igazuk van, bármit megtehetnek és ők tökéletesek?

Lassan egy éve komoly kapcsolatban élek. Amikor összejöttünk, mondta nekem a párom, hogy az előző barátnői mindig problémáztak azon hogy ő nem tud együtt érezni és bocsánatot kérni. Én akkor úgy gondoltam, hogy ez engem biztosan nem fog zavarni, hisz úgy sem fogunk annyira összeveszni. Ehhez nagyjából tartjuk is magunkat, keveset veszekedünk. Viszont ha mégis, és általában ő csinál valami bakit, vagy ő bunkó, és én ezt szóváteszem, akkor megkapom hogy pattogok, hisztizek, és hozzám vágja azt a kérdést, hogy "befejezted"? Ha valami lelki bajom van akkor pedig sosem támogat, nem próbál megvigasztalni, nem is érdekli igazán, ebből kifolyólag szinte soha nem problémázok neki semmin. Inkább magamban tartom, vagy megbeszélem a legjobb barátommal. És amikor egyszer mégis megengedem magamnak hogy szóvá tegyem a hibáját, akkor én vagyok a világ legszemetebb embere. Ez miért van?