Mi tévő legyek?

Nagyon nehéz ezt leírni,és azt gondoltam,hogy ezt inkább ki írom magamból,mert az mindig megnyugtat.

Kezdem a legelején,elég bonyolult történet: Minden kis 5.-es koromban kezdődött,jött hozzánk egy új srác,én már akkor kiszúrtam magamnak..:) Mindig szemezgettünk,de beszélni egymással nem nagyon mertünk. Így ment ez,3,5 éven keresztűl. Most 8.ban,2011. október 6.-án futóverseny volt a suliban,én meg szépen ellógtam és leültem az öltözőben. Ő utánam jött,leült mellém,és 2 órán keresztűl beszélgettünk. Éreztem,hogy lépnem kellenne... de nem nagyon mertem.. aztán át öleltem.. Annyira remegett mindenem. Hazakisért,kézenfogva mentünk,el sem akartam hinni. Majd a házunk előtt,szóba jött,hogy akkor mi legyen velünk?!

(Azt tudni kell,hogy ez előtt pár héttel,elég jóban voltunk,meg nyàron is egyszer kétszer találkoztunk már,és rám bízta egy titkát,méghozzá azt,hogy súlyos kényszerbeteg(OCD) jár pszhiológushoz stb)

Na szóval,álltunk ott,és ő azért nem akart párkapcsolatot mert beteg,és hogy én nem bírnám a hülyeségeit és úgyis dobnám hamar. Mondtam neki,hogy mellette leszek,és segítek amiben tudok. Ekkor mégis összejöttünk,és egy aprócska szájra puszi is elcsattant. Nagyon boldog voltam.

Vele annyira jól éreztem magam mindig..

volt már pasim,de nem tudtam meg szeretni. Őt viszont,szeretem,mindennél jobban.

Az,hogy megláttam és azt sem tudtam mit csináljak,mit mondjak majd.. és vert a víz.

Kapcsolatunkban volt egy mélypont,egy hülye gyerek le smárolt,de azt úgy kell elképzelni hogy barát volt a srác,és mindig 3 puszival köszöntünk,a gyerek meg egyszer csak úgy gondolta,hogy a harmadikat a számra adja. Ki akadtam,nem tudtam megszólalni. Ezt az nap elmondtam a barátomnak(mostmár csak az ex)

mert nem akartam,hogy màstól hallja vissza tarkítva a történeted.

El mondtam neki,és kiakadt,tudtam,hogy milyen a természete,és ideges lesz. És ez az OCD miatt is. Vagyis az is szerepet játszott benne ahogy le reagálta,mert be képzelt olyanokat is,ami nem volt valós.

Ekkor,azt mondta,hogy hagyjam békén.

1-2 napig nem beszéltünk,ha jól emlékszem suliba sem jött. Na én meg 1-2 napig nem ettem,és el ájultam,aztán bekerültem klinikára.6napig voltam bennt. Kijöttem,persze kibékültünk..

ahogy az szokott lenni.

Innentől jól mentek a dolgok köztünk..

Aztàn nem rég december elején,itt voltunk nálunk,és anyukám félre értett egy helyzetet.. nagyon meg haragudott,és aztmondta felejtsem el Őt. Másnap suliban,kint beszélgettünk.. szóba jött hogy majd megy pszhiciátriára,(menni fog,kb. 1 hét még!)

utána meg pestre tanulni. Ha úgy néztük annyi volt a kapcsolatuknak. Hiszen,ha bemegy pszhiciátriára akkor eleve 1-2 hónapig nem látjuk egymást,utána meg megy pestre,akkor kb. soha nem találkoztunk volna,max heti egy két órát. Az meg kín szenvedés lett volna,neki is nekem is. Ezek akkor kint,mind végigfutottak az agyamon,és tudtam,hogy szörnyű lesz,de el kezdtem neki mondani,hogy ez így nem fog menni.. sírtam már. kérdezte hogy akkor szakítok? csak bólintani tudtam.

menni kellett órára,ő is ment én is..

mondta akkor hogy ezt nem fogja bírni,és ne legyen vége..

Egy hétig kerültük egymást,ami higyjétek el nekem a világ legrosszabb érzése,hogy akivel nemrég még sülve főve együtt voltál,most elmentek egymás mellett,egy rád nézek,rám nézel,és mintha semmi sem történt volna. Aztán odajött egy hét után,majdnem a falhoz nyomott..:D átölelt...

Mondtam,hogy ez nem fog menni,és abban maradtunk,hogy barátok maradunk(Valljuk be,szakítás után ez elég rossz ötlet)

Elég érdekes volt ez a barátság,folyton fogta a kezem,meg akart csókólni.

:)

Így ment ez egészen a mai napig.

Ma olyat írt,ami annyira fáj,és nem tudom,hogy tereljem már el a gondolataimat róla.

Lehet ez sem túl jó ötlet,hogy ide írom ki,de most addig sem csinálok semmi baromságot.

Tegnapelőtt még itt volt nálunk,nagyon jól elvoltunk,és egyenesen a szemembe mondta,hogy nagyon szeret.

Ma pár órával ezelőtt,azt írta,hogy: A Biankába szerelmes.

rá kérdeztem,hogy ugy ez vicc?

erre ő,hogy nem,és én csak azért kellettem neki,hogy elfelejtse a csajt.

Köpni-nyelni nem tudtam.

Most sírok azóta,mint egy ovis.

Ez valami szörnyen fáj.

Annyira azt érzem mégis,hogy ezt csak kitalálta,nem tudom miért,de szerintem kitalálta. Lehet azért,mert megy pszhiciátriára,és mi közben" barátok"

voltunk többször említette,hogy így rosszabb lesz neki bennt,hogy foglalkozunk egymással. Tudom,hogy képes rá,mert volt erre már példa.

De lehet tényleg kihasznált,és hónapokon keresztűl hazudott nekem.

Nem tudom.

Basszus. Én nem vagyok az a hülye naív p*csa,hogy el hiszek mindent egy pasinak.

Pedig fiatal vagyok még. Előző fiumnál mindig kiszúrtam,hogy hazudik,ki is volt akadva a srác,hogy mennyire észreveszem.

Viszont ennél a fiúnál..

Ő nála.. teljesen azt láttam,hogy fülig szerelmes,bizonyította sokszor.

MÉg tegnapelőtt is láttam rajta,hogy szeret.

Egyszerűen éreztem,ahogy rámnézett,hozzámért.

Lehet én látttam rosszul?

bár nemhiszem,mert anyum,baràtnőim,tanárom is eszrettve hogy oda van.

Most akkor ez mi volt?

Lehetséges az OCD miatt?

valami be kattant nála?

vagy egyszerűen tényleg kihasznált?

nem értem,és nem tudom mit tegyek.

Hàtha a kivűlállók jobban látják a dolgot.