Elhagyott a férjem! Akivel ilyen történt, hogy egyedül maradt két pici gyerekkel (4 éves és 1 éves), hogy éltétek túl?

Úgy látom a kedves válaszolók nagy része a felelősség kérdését boncolgatja... hogy minek, azt nem tudom, mert ez már megtörtént és adott helyzet.

A kérdéseidre válaszolva... nem tudom hány éves vagy, de gyanítom, hogy azért annyira öreg nem, hogy ne találj magadnak másik pasit.

Az unokatestéveremet 30évesen szó szerint felcsinálta valaki, majd közölte, hogy ő aztán nem lesz apa és otthagyta. Azóta sem tudni róla semmit. Mégis jött utána egy férfi, aki elfogadta a gyerekével együtt, azóta már boldog 2gyermekes családban él. Van élet a szakítás után!

A gyerekeknek (főleg a négy évesnek) lesz nehéz elmagyarázni, hogy most mi történt. Arra nagyon oda kell figyelni, hogy az ő lelke ezt feldolgozza és ne sérüljön meg, mert az később is erőteljes kihatással lesz az életére. Amit Te tehetsz az az, hogy a gyerekek mellett leszel, kicsit túlteszed magad a válásodon, ha menni akar, úgy sem tehetsz ellene semmit. Amikor pedig úgy érzed, hogy túl vagy a történeten, akkor elkezdesz ismerkedni. Ha 2gyerekes, dolgozó anyuka leszel, valószínűleg neten fogsz tudni úgy is csak ismerkedni, szóval ezt javaslom. Nem szabad belerokkanni a dolgokba, már csak a gyerekeid miatt is légy erős! És hidd el, hogy lesz olyan férfi, akinek kellesz a gyerekekkel együtt is! Csak ne az 1. hülyébe bolondulj így bele... de ez már egy másik téma, nem ide tartozik!

Velem ilyen nem történhet mivel eleve nem hiszek a házasságban. Sosem értettem hogy egyik oldalról a nők a magasztos meg mindent elsöprő szerelemről beszélnek, ugyanakkor ragaszkodnak, sőt követelik egy olyan INTÉZMÉNY elfogadását amely nagyon gyakran megöli az elsőt. Szerintem a harmonikus együttélésnek pont ez a legnagyobb ellensége, mert magával hozza a felek hanyagságát és elkényelmesedését, s nem veszik észre magukat csak mikor már késő.

34 ffi

Szia!

Nagyon együtt tudok érezni veled, pedig nincsenek gyerekeim. Én tizenkét év után léptem ki a kapcsolatunkból a volt vőlegényemmel, aki gyereket szeretett volna, de annyit vitatkoztunk és marakodtunk az utolsó években, hogy nem tartottam jó ötletnek, hogy egy kisgyerek életét megmérgezzük az állandó marakodásunkkal. Viszont mivel én is nő vagyok és el fog jönni az a nap, mikor gyereket szeretnék, döntenem kellett, hogy gyerek nélkül mellette maradok vagy elhagyom és keresek valakit, akivel majd nyugodt szívvel vállalok gyereket, hogy békében és szeretetben nevelhessük fel. Inkább léptem és ma már nagyon nem bánom, pedig tizenkét év után már szinte olyan volt, mintha a másik felem lenne.

Azon már felesleges gyötrődni, hogy miért vállaltál be gyerekeket egy olyan embernek, aki nem szeretett, hiszen a gyerekek már ott vannak, nem a múltba kell visszanézned, hanem inkább próbálj koncentrálni a jövőre. Hidd el, lehetsz még boldog valakivel, nem te leszel az első és nem is az utolsó, aki ilyen cipőben jár.

Mellesleg, ha szeretnéd valakinek kiönteni a lelkedet, akkor szívesen beszélgetek veled, írj privátot nyugodtan és ha tudok, segítek akár a gyerekekre is vigyázok. Egyedül élek, időm mint a tenger :-) (Az már más kérdés, hogy van párom, csak hát ez is egy különálló történet...)