Nem akarom elveszíteni, nem tudom mit lenne a helyes döntés?

Ez egy hosszabb történet. Kezdjük ott, hogy van egy barátom, aki fiú, már évek óta legjobb barátok vagyunk, tényleg közel állunk, és sok mindent megbeszélünk egymással. Neki is évek óta van barátnője, és nekem is barátom. Egyszer, egy buli alkalmával, mikor kettesben maradtunk, kicsit ittas volt, és egy pusziból majdnem csók lett, csak én elfordultam, és ott hagytam, mondtam, hogy ezt nem. Úgy gondoltam nem mondom el a barátomnak,mivel tudtam, hogy kiborulna, de mivel nem csaltam meg,tudtam, hogy ebből nem lesz semmi komoly dolog,elfelejtjük és kész, és akkor miért kéne feleslegesen össze veszni? De a lelki ismeretem közbe szólt, pár napra rá elmondtam neki, és kiborult. Nagyon össze vesztünk, de végül kibékültünk, csak az volt a kikötése, hogy ne találkozzam többé ezzel a barátommal, aki mellesleg rettenetesen szégyellte magát, és mondta, hogy ő nem akarta, hogy ebből gond legyen, nem gondolta komolyan, ő is szereti a barátnőjét, nem tudja miért csinálta. A gond az, hogy nem is nagyon tudnánk kikerülni egymást, sok közös foglalkozásban veszünk részt, és mivel messzire járunk, és mindketten ugyanoda suliba, előfordul, hogy vele megyek. Ezek miatt többször voltak veszekedések, a barátom mondta, hogy csak ezt az egy fiút hagyjam, és ne beszéljek vele többet.Viszont ez a fiú az egyik legfontosabb személy számomra, leszámítva persze a barátomat, akit tényleg nagyon szeretek. Utálok neki hazudni, nem is tudok, ezért mindig el is meséltem neki, mikor össze futottam ezzel a régi baráttal, pláne mikor előfordult párszor, hogy ő vitt valahova (persze nem csak engem, másokkal együtt utaztunk mindig), és ezekből több alkalommal is veszekedések voltak. Az egyik ilyen majdnem tényleges szakításba torkollott, bonyolult, hogy miért, lényeg, hogy találkoztam ezzel a baráttal, mert nagyon maga alatt volt,és a találkozás alkalmával tényleg hazudtam a barátomnak,közben majdnem sírtam, annyira rosszul éreztem magam, csak hát mindig számíthattam arra a fiúra én is, és nem akartam cserben hagyni. Később elmondtam a barátomnak, azt is, hogy hazudtam, úgymond előre megfontoltan, ebből majdnem szakítás lett, de egy úgymond utolsó esélyt adtunk magunknak. Viszont nem rég, megint úgy alakult, hogy ezzel a fiúval kellett utaznom, és ez megint sok volt a barátomnak. Nem tudom mit csináljak, nagyon nagyon szeretem őt, de szerintem egy kicsit túlreagálja ezt a dolgot, eszem ágában sincs őt megcsalni, és akarom, hogy működjön ez az egész kapcsolat, ez a régi barát meg nem akar rosszat, nem akar elvenni tőle. Mit tegyek? Próbáljak meg tényleg minden kapcsolatot megszakítani a régi baráttal? Legjobban azt szeretném, ha le tudnánk ülni, és megbeszélni a barátommal, hogy nem kell félnie semmitől, bár tényleg megértem az aggájait. Csak rossz úgy bűntudatban élni, hogy direkt módon nem csinálok semmi rosszat. A barátaim, sőt a szüleim szerint is barátom kicsit túlreagálja. Bár én tényleg megértem, csak nem tudom, hogy lehetne kompromisszumot kötni. Igazából félve írok ide is, én tényleg csak szeretném tudni mások véleményét, esetleg olyanokét, akiknek volt ilyen tapasztalata. Nem akarom elveszíteni a szerelmem, nagyon fontos nekem.