Hogy szoktassam le a páromat arról, hogy olyan dolgok miatt ne hibáztasson, amiről nem tehetek?

Kiakaszt a párom ezen megnyilvánulása. Ha valamit eltervezünk és az tőlem függetlenül nem jön össze, akkor mindig bevágja a durcát. Közvetve persze én vagyok az oka, de nem tehetek róla. Úgy volt, hogy a mai napot együtt töltjük, csakhogy a témavezető tanárom nem fogadott tegnap, úgy volt, hogy ma fogad ezért csak a ma estét töltjük együtt. Végül úgy alakult, hogy a professzor visszamondta a délutáni találkozót s 7 kor találkoztunk, ezért lekéstem a buszomat, nem tudtam a páromhoz menni. Persze ez nekem is rosszul esik, mert készültem nagyon, a csomagjaimat cipeltem magammal, arra számítottam, hogy megyek....

Persze jött a cirkusz, hogy de megígértem, meg minden. Az a helyzet, hogy nem érti meg, mert nem volt hasonló helyzetben. Nekem most a záróvizsgám a legfontosabb, kemény szakra járok, a tanáraim pedig nem elnézőek, ők a nagy halak én csak kis hal vagyok, nekem kell alkalmazkodnom. Mondtam a páromnak, hogy idén várhatóan még lesz ilyen, készüljön fel...

Kértem, hogy ne haragudjon, de durcásan lerakta a telefont....

Egyébként egy "aranyember"-ről van szó, csak amikor ezek a programok változnak mindig elkapja az "agylobb". Másképpen mindenben mellettem áll, és nagyon szeret. De ezzel a hozáállásával megeszi az idegeimet. Főleg ha ez tavaszig így megy beadom a kulcsot...

Hogyan értessem meg vele???

21-L