Elfogadható a párom viselkedése? Csak én "fújok fel mindent"?

Lassan egy éve tart a kapcsolatunk. Ha együtt vagyunk, érezteti, hogy szeret, barátok közül pedig sokan megjegyzték már, hogy ritkán látni ilyen harmonikus párt. Mégis úgy érzem, hogy valami nincs rendben. Tanulmányaink miatt általában csak hétvégente tudunk találkozni, a bökkenő itt jön; mindig csak estére ér át. Valódi magyarázatot nem tud adni, csak hebeg-habog. Úgy érzem, hogy csak a szabadideje kitöltésére használ, miközben én bármilyen programomat lemondom a kedvéért. Ma nagyon konkrétan kérdőre vontam, hogy mi az oka annak, hogy alig látom nappali fénynél, azt mondta, túl sokat alszik, aztán pedig "eltelik az idő" mondjuk du. 5-6-ig, mire elkezd készülődni hozzám. Közös programjaink gyakorlatilag nincsenek, mert mire ideér, már semmire nincs idő, mert jön az este. Szeretnék kimozdulni, elmenni valamerre, de ő semmi hajlandóságot nem mutat. Hiába kértem, hogy változtasson, azzal támad, hogy az utóbbi két hétben ő bizony 5 körülre mindig ideért. Nem hiszem, hogy ezért hálásnak kellene lennem. Ha tanulnia kell, azt természetesen megértem, de nyilvánvaló, hogy nem ezzel telnek a hétvégéi. Szünetekben sem láttam soha 6-7 óránál előbb. Normális, hogy szemmel láthatóan nem is törekszik rá, hogy minél többet lehessünk együtt? Szeretnék egyszer eltölteni vele egy teljes napot, sőt már annak is örülnék, ha csak egy teljes délután sikerülne, de úgy nem akarom, hogy könyörögnöm, erősködnöm, erőltetnem kell. Nagyon bánt engem ez az egész, ha szóváteszem "nem foglalkozol velem eleget"-címen, kikéri magának, és engem hülyéz le.

Állítja, hogy szeret, és én feltételezem, hogy valóban így is van, mert ha együtt vagyunk, nagyon figyelmes, kedves és törődő. Tehát ha nem a szeretet hiánya, akkor mi a fene a gond? Létezik, hogy szeptember elejétől egészen idáig nem akadt egy olyan napja, amit rám tudott volna áldozni?