Miért ilyen nehéz a szerelem?

Megértem, olvasom, hogy nagyon szereted. Rendben van.

Ha nagyon zavar, hogy nem veled van, akkor beszélj erről vele. Kérd meg, hogy menjetek el most ketten ide vagy oda.

A 120km messze van, de mivel ezt már a kapcsolat elején is tudtátok, illetve 2 éve így van, gondolom, hogy az, hogy nap mint nap nem találkozhattok annyira azért nem elkeserítő számodra ( mivel ezzel tisztában voltál és eddig se volt baj [remélem] ).

És bár máshová is leírtam ezt, azért megteszem még egyszer. Mielőtt nagyon elkeserednél, gondolj bele milyen lehet egy tolószékesnek...ismerősöm 6 éves korától tolószékbe kényszerült -> most 50 éves, felesége van és 4 gyereke. Még sosem láttam nagyon letörtnek. Pedig hidd el lett volna _bőven_ miért elkeserednie és sírnia!

Van, hogy én is elszomorodok valamin ( mondjuk az én keresztem is megvan pár tonnás :( ), de olyankor belegondolok az ismerősöm helyzetébe...hogy neki mit kellett eddig kiállnia és mit kell még - és ilyenkor megkérdezem magamtól "tulajdonképpen mi bajom van?". Hiszen sokszor az övéihez képest az én problémám a borsószem nagyságot se éri el.

Fel a fejjel :)

Sárky

Biztosan közrejátszik, de az, hogy miért van azt nem tudom. Ötleteim vannak, de nem ismerem a szituációt, így nem akarlak Téged sem felvidítani valami kis apró problémával, sem pedig elkeseríteni egy nagyobbal, mert 99%, hogy tévedek.

Azt tudom ,mondani, mint az előbb is: beszél erről vele.

Szépeket!

Sárky