Volt már olyan h nagyon szerelmesek voltatok valakibe, minden szép és jó volt, de hirtelen dobva lettetek? Hogy éltétek meg? Mennyi ideig tartott túllépni rajta?

Volt és elég hosszú is elég rosszul érintett és kb egy évig tartott mig tulléptem rajta,most meg keresem újra a hozzám illő megbízható társat

22/f

Ja én se. Mondjuk nem hirtelen lettem dobva hanem más. De már azt is mondták, hogy "háát ez mindenkinek más, valaki elviseli valaki nem...." meg talán nem is pont szerelemről volt szó. De ja. Szóval én konkrétan urva szarul. És ezt utálom. F vagyok egyébként. Teljes depresszió, nincs is kedvem semmihez ba.meg.

És ez még nem is szerelem, mondjuk az is volt, de fel se tudom dolgozni és már jön a következő, jól van ez az, bírom én..

Volt, egy éve, és összejött az egyik legjobb haverommal. 23F

Hamar túlléptem rajta szerencsére.

Amit az utolsó mondott. Na az például biztos segít, ha olyankor ha úgy érzed akkor nem mész suliba. Esetleg nem a legokosabb ötlet, de semmi értelme, úgyse tudnál koncentrálni. Plusz még szarabbul éreznéd magad. Én is éreztem már ezt. És pont ezért nem tudtam túltenni magam, mert nem is tudtam kipihenni és már jött valami más.

Ok eleve az hogy jön egy új gáz, de sokat segít ha szarsz a világra. Meg a jó barátok. Igaz azt nehéz befolyásolni ha nincs, de a pihenés mindenképp. Ki depized magad azt annyi. Tök szar érzés bemenni ha nincs kedvem.

Volt. Tavaly nagyon beleszerettem egy fiúba, két hónapig minden rózsaszín volt és gyönyörű, utána közölte, hogy ne férek bele az életébe (ő elsőéves egyetemista volt akkor, én harmadikos gimnazista), és vége.

Még mindig nem tettem túl magam rajta teljesen, mert egy közös táborozáson összejött egy nála öt (!) évvel fiatalabb lánnyal. Mintha csak azért tette volna, hogy nekem fájjon.

Ha nem lenne az öccse a legjobb barátom, akkor még ennél is nehezebb lenne.

18/L

Igen volt. Tavaly fülig beleszerettem egy fiúba (első kapcsolat) és úgy tűnt ő is belém. Egyik nap még szeretett és úgy gondolta bármit megtudunk oldani, 2 napra rá pedig azzal fogadott hogy szakítani akar velem. Már fél éve, de még mindig nem tudtam túltenni magam rajta...azóta megváltoztam. Mindenkit ellökök magamtól, nem tudok bízni senkiben, utálom az embereket, (főleg a férfiakat), nincs értelme az életemnek, és soha többé nem fogok szerelmes lenni. Nem vagyok már tinezéves, tudom mit beszélek.

Az a fiú mindent elvett tőlem...a szűzességemről nem is beszélve...