Nem pontosan idézem:"Ha igazán szereted, akkor elengeded" Ez tényleg így van? Még akkor is ha te közben belehalsz (átvitt értelemben)

Ez inkább arról szólna, hogy ha valakit szeretsz, akkor azt akarod, hogy neki jó legyen, ő boldog legyen. És ha a boldogságának útjában állunk, akkor bizony el kell engednünk őt. :(

Ez így van. Mármint, én ezt úgy értelmezem, hogyha én még szerelmes vagyok a páromba, de ő már nem belém, nem fogom mindenféle érzelmizsarolással vagy hasonlóval magam mellé kényszeríteni, mert ha valóban szeretem, akkor azt akarom, hogy boldog legyen, és ha nem szerelmes már belém, akkor ő mellettem nem lesz boldog. És inkább elengedem, még ha nekem nagyon rossz is, de neki legyen jó...

Ez akkor van,ha a másik fél már nem szeret viszont.Nem kell könyörögni,meg hülyét csinálni magadból,hanem szépen elengedni.

En azt mondom hogyha valakit nagyon akarsz akkor harcolj érte(a jozan ész és a jo erkolcs határain belul)tegyél meg mindent azért hogy megszerezd. De ha nem megy, vagy el akar menni akkor méltosággal félre kell állni.A belehalok érzés csak ideiglenes.Már átéltem néhányszor, elmúlik.Hulye hasonlatot mondok de meg kell siratni és el kell engedni mint ahogy a gyászolok a holtat "elengedik".Ez mukodik.Igy tudsz tovább lépni

Meg nekem sem éri meg nézni, ahogy szenved miattam.