Ki az, aki hasonlóképpen érez, mint én?

Harmincas éveimben járó nő vagyok.

Nem élek a romantikus, rózsaszín ködös állapotban, tehát nem hiszek a sírig tartó, lángoló szerelemben, a realitások vezérelnek ezen a téren és más téren is.

A párkapcsolataim eddig (nem sok volt) nem voltak túlzottan sikeresek. Egyik alapból úgy indult és létezett kis ideig, h. volt az akkori páromnak mellettem kapcsolata, már régebb óta. Nem figyeltem eléggé. A társkeresős pasik túlnyomó többsége csak szórakozik, komolytalan.

Nem jártam és nem járok alkoholmámoros emberek bulijába, nem szeretem az alkoholt, emiatt sokszor "csodabogárnak" néznek, de ez engem cseppet nem érdekel :-)

Szűk körű baráti társaságom van.

Tudom, egy párkapcsolat nemcsak a boldogságról szól. Azonban a legutóbbi pasim, aki pincsikutyaként követett, elhalmozott ajándékokkal, összecsiszolódtunk, öt hónap után bejelenti, h. a családjának nem vagyok én megfelelő, ő beleunt a piszkálódásokba, ami rám irányul, nem is tudja, mit tegyen...., na akkor vége is lett a kapcsolatnak. Egy hét után visszakozott, h. tudja innen-onnan, h. vannak irántam érdeklődő pasik (tényleg vannak), rájött, mégis hiányzom neki, blablabla

Nekem mindebből már elegem lett. Nem is hiszek a sírig tartó nagy szerelemben, de az már nekem is magas, h. egy jól működő kapcsolatot felrúgni, mert a párom családjának én nem vagyok jó, ő meg beleunt a piszkálódásaikba, no meg ugyebár sok a szélhámos pasi, akik több vasat tartanak a tűzben......... nekem elég is volt. Volt olyan pasim is, akinek a szex egyoldalúságot jelentett, az ő javára... Ebből a kapcsolatból azonnal kiszálltam.

Az az igazság, a mai gazdasági helyzet, életkörülmények nem igazán kedvezőek gyerekvállalásra, no meg ez a sokféle sikertelenség a párkapcsolatokban......... teljesen közönyössé tett engem a családi életre vonatkozóan.