Mit tennétek a helyemben? Fiúk, a ti segítségetekre is szükségem lenne.

Szóval... lányok, szeretném ha segítenétek, hogyan döntsek... fiúk, mivel ti a saját szemszögötökből jobban látjátok majd a srác helyzetét, hozzátok is lesz kérdésem...

Szóval adott egy srác, akivel hosszú ideig jó barátok voltunk. Részemről ennyi. Részéről viszont... szóval szinte szabályosan vallomást tett nekem múltkor. (Azért majdnem, mert jövő időben beszélt, hogy majd egyszer megteszi... de ez felér azzal nem?!)

És szóval, nekem fontos ez a srác, de csak mint barát. Fontos lelki támaszom is volt hosszú időn át, és sokáig nem is volt "szerelmi ügyekkel" gond egymás között.

De most... hogy már tudom hogy ő hogyan érez, olyan nehéz a szemébe néznem. Nem tudtam hogy kezelni, önmagam maradtam, és szerintem itt szúrtam el.

Próbáltam elképzelni azt, hogy mi ketten együtt, próbáltam időt adni magamnak, mert én vagyok a hülye tulajdonképpen, mert ha nekem mondaná valaki, hogy nem biztos a dolgával vele kapcsolatban, jól le is hordanám, mert kedves, segítőkész, és bármit megtenne azért, akit szeret. Ismerem, nem csak eljátssza ezt az arcot.

Mit tegyek?? Nem akarom megbántani, de nem tudok máshogy gondolni rá, mint egy barátra. Nem megy... hogy a francba mondjam neki úgy, hogy a lehető legkevésbé bántsam meg, és ne tűnjön mentegetőzésnek? Egyáltalán mikor lenne alkalmas ilyent felhoznom, pont neki??

Fiúk... ti ezek után mit tennétek? Egy nagyon jó lánybarátba beleszerettek, aki viszont azt mondja, hogy barátságnál többre nem tud gondolni? Szóba se állnátok vele többé? Csak hogy nagyjából mire számítsak... otthagyna ahol vagyok, és soha többé nem beszélne velem? Talán még jobb is lenne igazából... csak tényleg őt féltem jobban...

Mondjam azt... nem igazán rajonganak érte... mondjuk nem értem az okát... talán mert nem bulizós/bagós/iszákos típus... nem akarom, hogy azt higgye, emiatt van, mert nem... kérlek, segítsetek rajtam... hogyan mondjam, mit mondjak, hogy a lehető legkevésbé bántsam meg? Nem vagyok otthon a témában.... :((

18/L