Mit szóltok ehhez a párkacsolathoz, (komoly válaszokat várok)?

Furcsa és kusza a történetem, illetve az amit érzek. Kíváncsi lennék kivel történt már hasonló és, hogyan tett.

Jelenleg van egy barátnőm, nagyon szeretjük egymást. Több mint fél éve vagyunk együtt. Egyke a lány. A szülei kiutáltak, mert az édesanyja szerint én rossz hatással vagyok a lányára. (18 éves vagyok, (akár csak barátnőm aki gimiben végzős, és full 5-ös tanuló, nagyon művelt lány, orvosnak készül) és egyetemre járok...Nagyon ritkán bulizok, fogyasztok alkoholt, nem cigizek, nem drogozok, semmi rosszal nem tömöm a lányuk fejét. Nyüstölöm hogy tanuljon. Mégis a szülei így gondolják, legfőképp az anyja.) Augusztusban volt egy kisebb vitám a szüleivel, nagyon mérges voltam, és beszóltam az anyjának, aztán anyja bejelentette, hogy rossz hatással vagyok a lányára, és a családja ellen fordítom. Aztmondtam ebben a vitában rá, hogy ilyen i dióta emberre életemben nem találkoztam, és aztán emailben tájékoztatott, hogy továbbra is a lányával maradok becsületsértésért feljelent. Többször próbáltam békülni, mindhiába. Szakítottunk, de nem ment egymás nélkül, 2 hét után újra összejöttünk. Ez a lány alapjában véve nagyon lelkiismeretes és érzékeny. Szegénykém két tűz között van most is. Igaz, hogy az anyjáék eltitottak egymástól, és most abban a tudatban élnek, hogy mi augusztusban szakítottunk, mert a lány volt barátja kapcsán volt egy vita. Azonban a lánnyal rendeztük sorainkat, megbeszéltünk mindent, hogy a volt barátjáról több szó nem esik...(na sajnos ide még vissza kellesz térnem). Szóval a szülei mit sem tudnak rólunk. Ezzel szemben ez idő alatt, amikor hazatudok utazni az egyetemről igyekszek annyit vele lenni, amennyit csak tudok, egyébként kamerán, telefonon tartjuk a kapcsoaltot (nagyon tud hiányozni). Sőt augusztus óta már bemutattam a szüleimnek is. Tehát az én családom részéről rendben van minden, mindenki nagyon szereti. Az ő családja felől szinte minden rokon, nagymama, nagypapa tud mindent, csak a szülei nem. Falaznak nekünk. Nagyon fél a lány, mi lesz ha kiderül, elzavarják otthonról, mi lesz velem és hasonlók?! El sem tudja képzelni mi fog történni, ha rájönnek, de mondtam neki, hogy mondjuk el, egyébként ettől őszintén kicsit én is tartok, azok után, hogy annyi módon próbáltam az augusztusi viselkedésem miatt bocsánatot kérni, a nagy "sértés" miatt, ha az i dióta szó az lenne. Barátnőmmel kiegyensúlyozott a szexuális életet is, bár a szülei még mindig azthiszik, hogy nem volt fiúval. Nem engedték azt sem, hogy velem aludjon, mert az anyja szerint az ő lányának nem lesz rossz híre a faluban! Nagyon szigorúak vele. Úgy kell pattognia, ahogy dirigálnak neki. Rengeteget várnak el tőle. Így most a lány kénytelen hazudni nekik, hogy velem lehessen. (Bánt, hogy aztmondja, ha volt barátjaival együtt akat lenni, ezt kellett tennie...tehát úgyérzem nem vagyok annyira különleges, rutinból csinálja) Nagyon sajnálom szegényt. Nálunk sosem voltak iylen kötött szabályok, igaz, hogy kései gyerek vagyok. Jóval a szakítós vita előtt születésnapján is szerettem volna egy jópofa gesztust, és 0:00-kor elmentem hozzá, egy öl virággal, hogy elsőként felköszönthessem, de nem mert kijönni. A virág maradt, én pedig hazajöttem :( Nem kívánok senkinek ilyen érzést, azthittem elkeseredésemben feltekeredek az első villanypóznára. Most lassan december eleje van, szülei nem tudnak semmit sem. Azon gondolkozok, mégis hogyabbaabúbánatosfen ébe lehetne megértetni, hogy a lányukkal nekünk szükségünk van egymásra? Ez itt a kérdés?!

Valaki valami ötlet? Vagy arra adjon valaki magyarázatot alapjába véve, miért nem kedvelnek. Jó egyszer láttak kótyagos állapotban, 3, vagy 4 sör után nagy melegben, meg sem ittam már kiizzadtam. De akkor sem viselkedtem tiszteletlen módon, akkor is késtünk szerinte, szerintem pedig pontosan voltunk ott, ahol kellett, azt mondta 3/4-kor találkozzunk, pontosan akkorra voltunk ott. Nekünk állt, aztán jól leordította barátnőmet és engem is. Nem egyszer tette ezt, úgy ordít velem, hozzátenném 18 vagyok, mint valami tizenéves taknyos kölyökkel. Szólni merek akkor pedig becsületsértésért feljelentenek...mondhatom szép :/ 4 éven keresztül tanított az anyja, nagyon jól megvoltunk, de mióta a lányával együtt vagyok azóta gyűlöl.

A másik dolog pedig a volt barátja téma... megbeszéltük jópárszor, hogy több szó nem esik róla, de azért csak felhozza mindig, de azt nem kérhetem tőle, hogy ne beszéljen vele hisz legjobb barátja volt (bár gőzöm sincs milyen a kapcsolatuk most, azt tudom amiket mesélt, de azok rosszul esnek, főleg úgy, hogy tudom, most is a közelében van; sosem beszéltem ezzel a gyerekkel, egyszer láttam, akkor is jó messziről) és egyébként osztálytársa is. Szóval elfogott a félsz még nyár elején. Mióta együtt vagyunk azóta úgy bennem lappang, mi lesz ha még egyetemen vagyok vele összejön. Épp, ezért még úgy próbálok megtenni mindent a lányért... A gyerek nyárelején bepróbálkozott nála. Terveztem, hogy elbeszélgetek vele, úgy négyszemközt. Barátnőm megkért ne tegyem, mert nem akarja, hogy agyonverjem. Őszintén nagyon b*ssza csőröm, hogy a közelében van és előfordul, hogy beszélnek. Szeretném ha elfelejtené... de nem tehetek ellene semmit... sajnos. Jó jövőre együtt leszünk egyetemen, de addig belezakkanok a gondolatába annak is, mivan ha... bízok a barátnőmben, szeptemberben ugyanis mondtam: el fogok beszélgetni ezzel a gyerekkel, de aztmondta, hogy felhívta és megtette ő, beszélt a gyerekkel is, amire a gyerek azt mondta, hogy leállította magát. Megnyugodtam, de megint előjött bennem, az az érzés, hogy mégis egész nap egy teremben vannak összezárva...szalagavató és istentudja mi... higyjétek el, ezt idegekkel nem lehet bírni. Mit tennétek hasonló, helyzetben, hogy lehet egy párkapcsolat ennyire elkú rt?! Nagyon szeretem a barátnőmet, ő is engem, hosszú távra tervezünk, de a kettőnket körülvevő világ ellenünk dolgozik, szószerint mindent elcsesz... de hogy ennyire?! :(

Valaki valamit ötlet, ezekután mégis, hogy kérjek bocsánatot a szüleitől? Megpróbáltam szinte mindent. Már csak rózsát nem vittem az "anyósnak"...

Illetve ez az ex téma, ilyen körülmények között, hogy birkózzak meg vele?

Valamit ki kell, hogy találjak a mindennapjaimat teszi mostanában tönkre, magamalatt vagyok... barátnőmmel ezeket kiveséztük annyiszor már, és nem akarom terhelni a baromságaimmal, van így is elég baja.

Valaki valami ötlet? :/