Csak rémeket látok? Tényleg így szeret egy 40-es férfi? 35/L vagyok és távkapcsolatban élek. A kedvesem 42 és egyikünk se független, sajnos.150 km-re élünk egymástól, ráadásul.

Még gyerek korunkból imerjük egymást.Pár hónapja lépett be az életembe újra és hatalmas szerelem lett belőle.3 hónapig csak"lelkiztünk":Napi rendszerességgel telefon,sms,msn, e-mail. Aztán az elmúlt másfél hónapban 3x randiztunk-többször is, de kettesben csak akkor- és természetesen le is feküdtünk egymással. Ami minden alkalommal csodás volt és mindkettőnk szerint tökéletes.Szóval mindkettőnknek családja van,de arról már volt szó,egyszer közös jövőt szeretnénk.Kedvesem szereti ugyan a nejét,de saját bevallása szerint intellektuálisan és szexuálisan is kevés neki.Mióta viszont velem szexelt,a neje ki van cserélve és most sokkal többet foglalkozik vele.Azt mondja felszabadultabb most otthon a szexben,mert boldog tőlem.A neje tudja, hogy van valakije,de keményen elkezdett harcolni és sokkal normálisabb lett.Ezért a párom azt mondja,szemétség lenne,ha ő most lerázná magáról.Én pedig be vagyok sz@rva,mégse én kellek Neki?Már csak azért is felmerül bennem,mert tudom,hogy nagyon elfoglalt.Itt a nyár, amikor foglalkozásánál fogva még jobban. De akkor se értem,hogyan lehet az,h egyre kevesebbet kommunikálunk pár hete. Ha kérdezem, azt mondja ne aggódjak, majd ez az időszak is elmúlik és imád.Nem szeret kevésbé és ne agyaljak ezen, csak a fent említett gyakorlati okai vannak az egésznek.De most randit se tervezünk, meg se merem kérdeni miért.Attól félek, már nem szeret annyira, bár nem tudom miért.Maximálisan őszinte volt mindig hozzám,akkor is ha bántott kicsit vele. De én kértem és viszont ilyen vagyok. Sokszor volt kapcsolata a házassága mellett, de nem rugta fel.( Szerelem csak 1x, de akkor se végül)Ő azt mondja, értem elöbb utóbb megteszi valószínű,de nem hiteget. Mindenképp azt akarja, hogy az élete része maradjak.Szeret és félt és nem akar megbántani semmivel, csak szeretni akar.Én is Őt! De nekem nagyon rosszul esik, úgy érzem háttérbe szorultam. Próbálom magyarázni Neki, de semmi változás.Talán azt is el tudom fogadni, ha sosem élünk együtt, de mindenképp meg akarom tartani a szerelmét.Nem akarom elrontani azzal, hogy folyton nyafogok: még, még...De így meg én szenvedek:-(( Ha akad itt olyan, akinek van ebben tapasztalata- koránál fogva is!- és úgy érzi, tud jó tanácsot adni, kérem tegye meg!Köszönöm a segítséget