Mit tegyek? Hogyan lépjek túl Rajta?

A munkahelyemen pár hónappal ezelőtt összejöttem egy kollégámmal (Én 26 vagyok, ő 35). Nagyon sok szépet és jót ígért nekem: eddig senkinek sem mondta, de velem le tudná élni az életét, ő minden nap gyógyítana szeretettel...stb. Amikor elkezdődött, természetesen minden szép és jó volt: figyelt rám, rajongott értem, elvitt kirándulni, bemutatott a barátainak. Aztán megváltozott: elkezdtem érezni, hogy mintha menekülne tőlem, megfogalmazta felém, hogy jó érzés, hogy vele vagyok, csak kicsit sok. Éreztem a magam hibáját dologban, és rengeteg szabadságot adtam neki, bár ez azzal járt, hogy napokig hanyagolt, én otthon vergődtem kétségek között. Amikor velem volt, már akkor is éreztem, hogy baj van, amit először tagadott, majd amikor végül rákérdeztem (közben problémáim voltak a munkahelyemen is), akkor már szakítani akart, mire telefont ragadtam, hogy akkor én most rögtön felmondok. Nem értem el a főnökömet, kivette a telefont a kezemből, majd akkor 1 hónap szünetet kért. Én csak néztem rá, hogy ezt komolyan gondolja-e, kiborultam. Aztán megbeszéltük, hogy kit mi zavar a másikban, nem lett a szünet. Talán csak pár napig tartott az, hogy mintha rendben lett volna. Egyre erősebb lett bennem a gondolat, hogy csak azért maradt mellettem, hogy ne menjek el a cégtől. (Esküszöm, nem akartam ezzel zsarolni, komolyan.) Ismét rengeteg szabadságot kapott, amit egyébként el is ismert, hogy más nem kapná meg ugyanazt ilyen helyzetben. Mégis megint csak a menekülés volt részéről, pedig ekkor már rettegve figyeltem, hogy ne érezzen hasonlót. A végén 1 hét szünetet kért, mondván: benne valami elromlott, és szeretné megtalálni, kijavítani, ő nem akar szakítani. 3 napra rá telefonon keresztül szakított velem. Közben én már táppénzen voltam, mert fizikailag és lelkileg addigra teljesen megviselt a dolog, s utána 1,5 hétig nem voltam képes dolgozni. Közben megpróbált törölni FB-ról, de kértem, hogy ne tegye, hát visszavett (szánalmas vagyok tudom). Azután visszamentem dolgozni: azóta levegőnek néz, igazából nem is köszön. Úgy érzem, mintha bűnt követtem volna, amit meg akar torolni rajtam.Ez már több mint 2 hónapja történt, azóta szenvedek. Próbáltam másik állást nézni, de nem sikerültek az interjúk. Megpróbáltam talpra állni és lezárni, de nem sikerült, mindig visszaesek. Üresnek érzem magam,magányosnak. Minden nap sírok. És minden nap rettegek, nehogy valakivel együtt lássam, mert legalább ne lássam, ha már így is van. Most például csapatépítő tréning van, amire direkt miatta nem mentem el, s most is görcsölök, mi van ha. Mintha bármit is tehetnék. Érzem a fájdalmat, ahogy a szeretetből teljes elfordulás lett, hogy kizárt az életéből. 1 héttel ezelőtt megint törölt FB-on, de akkor már nem szóltam semmit,csak zokogtam. Úgy rendezi, mintha meg sem történt volna. Úgy érzem, hogy mindent, amit mondott, csak hazugság volt, csak kihasznált és rám unt. Rettenetes, hogy minden nap látnom kell, és éreznem a közönyét. (Nem, nem megyek utána, nem keresem vele a kapcsolatot, nem akarom még jobban megalázni magam, pedig még mindig szeretem, nagyon.)

Előtte volt egy 4,5 évig tartó párkapcsolatom, ami többek között miatta is ért véget, és persze főleg az én butaságomnak, vakságomnak köszönhetően, akivel most próbáljuk helyrehozni a dolgokat, de érzem, hogy akadályokba ütközünk. Nem tudom neki azt adni, amit régen, és fáj, hogy gyötrődik emiatt. Gonosz, rossz embernek tartom magam, de akkor is nagyon nehezen megy.

Mit tegyek? Én már rengeteget gondolkodtam, de nem találok rá választ. Kérlek, hogy ne bántsatok, tisztán látom, minden hibámat ebben a szituációban, higgyétek el, hogy bűnhődök rendesen... :'-(

A válaszokat köszönöm előre is.