Lányok, nektek mennyire fontos a külső? Első látásra megtetszett a barátotok? (bocsi, kicsit hosszú lesz)

Amikor megismertem a páromat, egyáltalán nem érdekelt, mint férfi... sőt, továbbmegyek: még csak nem is tudtam rá úgy nézni, mint férfira. Ő lett a legjobb barátom, bármit megbeszélhettem vele, mert mindig meghallgatta a gondjaimat, és ő is elmesélte nekem az ő problémáit. Megvolt közöttünk a kölcsönös bizalom. Egy hullámhosszon voltunk, azonosan láttunk dolgokat, mindig hasonlított a véleményünk, egyszóval remekül megértettük egymást, de soha, soha az életben nem láttam benne a férfit... egészen addig, amíg egy közös beszélgetésünk során hirtelen meg nem csókolt. És akkor valahogy rádöbbentem, hogy "jéé, tulajdonképpen ő is pasi." Olyan volt, mintha akkor láttam volna őt először, pedig ismertem már évek óta. Akkor tudatosult bennem, hogy a legjobb barátom is csak férfiből van, méghozzá nem is akármilyenből, hiszen évek óta ő a legfőbb támaszom, a bizalmasom, a lelki társam, a legjobb barátom, minden!! Pedig mondom, azelőtt sose úgy néztem rá, mint egy férfira, csakis mint a legjobb haveromra.

Na, mindegy. A történt ott végződik, hogy igazából még most sincs vége: a csók után összejöttünk és azóta is együtt vagyunk, most már lassan 4 éve. :)

Ja, és a legfontosabbat még nem mondtam: 2 hónapja megkérte a kezemet is, azóta menyasszony vagyok. :D

Szóval szerintem ne ítélj elsőre a külső alapján, először inkább ismerd meg, mert lehet, hogy te is először csak egy jóbarátot látsz majd a srácban, de később kiderülhet, hogy Ő lehet Neked az igazi. :) Nem szabad elsőre leírni senkit, mert még okozhat meglepetéseket. :)

Sok sikert a randidhoz! :)

24/L