Most szakítottam a barátnőmmel másfél év után, mert nem vonzódok már hozzá szexuálisan és ellaposodott a kapcsolat szellemi síkon is egy picit. Mégis sírok, bőgök, mint egy iskolás, azt kiabálva, hogy "mit tettél?!? "

Semmi baj, édesem.

Majd találsz egy "fullos" plázapitsát, akit csak az érdekel, hogy adj neki pénzt szolira, műkörmösre, ruhára, hívd meg mekibe, moziba, dizsibe, legyen kocsid, fuvarozd, mint egy taxis, és ugorj elsőre, ha csettint.

Cserébe néha használhatod a tökéletes kis testét, hallgathatod a hisztiket, nyávogásokat, beletipor a lelkedbe, és ha már sikerült teljesen összetörni minden önbecsülésed, akkor még flegmán közli, hogy neki egy talpig férfi kell, és kidob a jó büdös pitsába, te meg egy hónap múlva tudod meg, hogy melletted volt még két másik faszija.

Ha a barátnődnek...bocsi...exbarátnődnek van egy csipetnyi önbecsülése, akkor úgy vág ki, mint a macskát. Esélyed nem lenne nálam, főleg ha te dobtad ki őt, és neki is elmondtad, hogy egyes fizikai adottságai miatt te tulajdonképpen kompromisszumot kötöttél magaddal.

Magyarán tüzet oltani a moslékos vödör is jó volt.

Remélem, hamar talál magának olyan barátot, akinek Ő kell, tetőtől talpig minden tökéletes és tökéletlen kis porcikáját imádni fogja, és a tenyerén hordozza, és végre ő is kap őszinteséget, szerelmet, megbecsülést és tiszteletet, és megtapasztalja, milyen érzés, amikor egy férfi annyira kíván hogy elég ha csak ránézel, máris harcra kész a cerka, és percekig dédelgeti még a lábujjait is.

Nem érdemelsz jobbat egy partiribinél. Bocs....

Unlak...mégse!....szeretlek....mégse.....járjunk....mégse.

Lepattintottad , késő sírni. Ne szivasd hagyd hagy menjen.

Az igaz, hogy már az elején tettem kompromisszumot néhány fizikai adottságra, mondván, hogy én sem vagyok tökéletes, amely tulajdonságot nem is kereshetünk életünk végéig.

Ez alapján én úgy gondolom, hogy igazán szerelmes ebbe a lányba te sose voltál. Ha szerelembe esünk valakivel, úgy látjuk gyönyörűnek, ahogy van, még a hibáit is imádjuk. Vagyis nem kötünk úgymond "kompromisszumot". Most azért bőgsz, mert emberileg hiányzik. Hagyd őt békén, olyat érdemel, aki igazán szeretni fogja és nem azért lesz vele, mert megalkuszik.

25 N