Te engednétek a 14 éves lányotoknak, hogy egy 24 éves férfival létesítsen kapcsolatot?

"Hát én nem engedem neki ... De mindig találkozik azzal a kan cigánnyal és már nem tudok vele mit csinálni ."

Szaúd-Arábiában ilyenért, már rég halálra kövezték volna a főtéren. Nem tűnt fel, hogy te vagy a szülő? Elméletileg azt kéne csinálnia, amit mondasz neki. Ha arra sem vagy képes, hogy a 14 éves kislányodat irányítsd, akkor valamit nagyon elkúrtál. És mi van a másik szülővel? Az meg külön elkeserítő, hogy egy névtelen oldalon kérsz tanácsot, ahol nagyon sokan csak baromkodni járnak fel és a válaszolók nagy része 12-18 között van. Gratulálok. És akkor még csodálkoznak, hogy miért van annyi elb*szott gyerek és idegbeteg felnőtt. Végül is megcsinálni nagyon egyszerű a gyereket, de felnevelni már nem.

Nem!

Mondd meg neki, hogy kérdezze ezt meg a gyakorikérdések.hu-n, ha annyira helyénvalónak és elfogadottnak látja a dolgot. Aztán sértődöttségében feljön, és Mi majd megkommentáljuk neki, hogy gázos a szitu, és gondolkodjon el magán.

Egyébként nem akarlak megbántani, de ez tényleg nevelés kérdése. Próbálj meg minél több időt tölteni vele, BESZÉLGETNI, mesélje el mi volt a suliban, délután a haverokkal, mi volt a dolgozatokban, milyen volt a film, ki kedvenc előadója, mik a kedvenc számai stb. ilyen egyszerű kérdésekről. Így kialakul a bizalmi alap köztetek, és ha ez megvan, mondhatod neki azt, hogy "nem, lányom, nem mehetsz" - és akkor lehet, hogy bömbölni fog, és utálni, és elküldeni a ..., és lehet egy napig nem szól hozzád, de Te utána folytasd ugyanúgy ezekkel a "milyen volt a suli, mit csináltatok délután" fajta kérdésekkel. Most kamasz a lány, lehet, hogy nem fog mindig szeretni a döntéseid miatt, de ezzel a legjobbat teszed neki, és később, amikor már kinő a kamasz korból, ő is így fogja látni.

Engem is így neveltek a szüleim. Nagyon utáltam őket, amikor 14 évesen nem engedtek el Pestre koncertre(kisvárosban lakom 150 km-re), meg amikor 15-16 évesen azt mondták, hogy éjfélre érjünk haza a discoból(amikor egy barátnőmnél aludtam, másik városban). 8 évesen is sóvárogva néztem a tesóimmal az ablakból, ahogy az utcabeli gyerekek az utcán játszanak még 9 óra felé nyáron.

Most áldom az eget, hogy így neveltek, és nem lettem olyan r*banc, mint azok a lányok, akiknek mindent megengetek a szüleik. 19 éves vagyok, elsőéves főiskolás, és imádom a szüleim, és majdnem minden dologban egyetértek velük a nevelésem terén(azért van, ami azóta is nagy szívfájdalom) :)