A barátommal a távolság miatt szakítottunk, már nagyon rég óta szeretem, és ő is engem, és rossz hogy emiatt vége kell legyen. Szerintetek is a szakítás a legjobb megoldás?

Mi távkapcsolatban élünk párommal(250km-re lakik tőlem,eddig egy suliba jártunk,de most másik egyetemen folytatja a tanulmányait).Lassan 2 éve vagyunk együtt.Így tényleg nagyon nehéz,de én nem szakítanék vele semmi pénzért csak a távolság miatt,ahhoz túlságosan szeretem,és ő is így van ezzel.Néha tényleg nagyon rossz,hogy nincs mellettem,mikor magányos vagyok,de rengeteg türelemmel és bizalommal ki lehet bírni a dolgot...szóval én csak a távolság miatt nem szakítanék meg egy egyébként jól működő kapcsolatot.

250 km. 2 évig szenvedtünk, nem találkozhattunk, mert a szüleim tiltottak tőle. 2 év után láttam először, elszöktem vele, mert nem engedték h találkozzak vele. tudom baromság, de akkor már imádtuk egymást. apám megvert utána, az anyám elmondott minden k***ának, folyton elbőgte magát, ha rámnézett, nem mehettem sehova, gyakorlatilag be voltam zárva csak mert találkoztam a sráccal akit szerettem. összetörték a mobilomat, nem ülhettem a gép elé, nem beszélhettem vele. annyira szerettem, hogy leveleket küldözgettem neki a postán, nyilvános fülkékből hívtam fel h hallhassam a hangját. egy idő után kaptam új mobilt, tudtam vele újra beszélni. a verés, a bezárás nagyon mély nyomokat hagytak bennem. hónapokig depressziós voltam, minden éjjel zokogtam neki a telefonba, beleőrültem úgy hiányzott. más kapcsolat szóba se jöhetett, hiányoztak az érintések, a csókok, az ölelések, de olyan érzelmeket kaptam amiket elképzelni nem lehet. borzasztóan szenvedtünk, de átvészeltük. rengeteg akadályt küzdöttünk már le együtt. azóta újabb két év telt el, egy szép napon fogtam magam, úgy döntöttem nem menekülök, nem hazudok, nem rejtegetem ezt tovább a szüleim elől. leültem és megbeszéltem velük, elmtam mennyit jelent nekem a srác, h nála mindig vigaszt találtam, ő szeret, ő félt, nélküle nem érzem teljesnek magam. ezután minden jobb lett. a szüleim most már vmilyen szinten megbíznak bennem, a sráccal idén 3szor találkoztunk, jövő héten lesz a negyedik, majdnem 5 éve vagyunk így, és visszatekintve.... az összes könnycsepp, minden megérte. megerősödtem és megtanultam küzdeni, megtaláltam a legfontosabb dolgot. megtanultam értékelni olyan apróságokat mint csak egy percet eltölteni valakivel, értékelni egy szót amit nem egy torzított géphang juttat el hozzám, értékelni egy érintést, vagy azt hogy valakinek a szemébe nézhetek. persze te tudod mennyire erősek az érzéseid, hogy kibírsz-e úgy egy szerelmet, hogy szinte csak a lelki dolgokat kapod meg, a fizikai kapcsolatra várnod kell sokat. én csak annyit mondhatok, hogy nekem rengeteget adott ez az egész. megtanultam várni. és persze a legjobb: már csak 10 hónap, és költözök oda ahol a srác lakik :) egyetem :)

Ha szereted nem szakítasz ezért vele... Nálam is ez van, de nálam sokkal több a távolság is... Csak nálunk a témánál van gond mert kettőnk közül mindig én kérdezek vagy dobok fel témát:) de ha tetszik és odavagy érte, akkor ne hagyd veszni:)

Bas.zki történetem pont egyenlő a tiéddel. Lépj tovább...én is azt fogom tenni.19L