Mit tegyek, ha igazán szeretem őt, és viszonozza, de?

Három éve ismerem osztálytársamat, fél évvel ezelőtt szerettem bele, észre sem vettem úgy. Most egy éve járnak pasijával. Eleinte csak barátkoztunk, aztán nagyon jóba lettünk. Olyan dolgokat is elmondott nekem, amiket másnak nem. Mindig segítettem neki, és ő is nekem. Sokat lejártunk beszélgetni, kettesben. Nekem világossá vált, hogy én beleszerettem, és én többet akartam. Persze nem mondtam el neki hogy mit érzek, csak ugye közeledtem egyre jobban, és hagyta, hiába volt neki pasija, és egyik este megcsókolt. Vagy én őt vagy ő engem, mindegy. Jó volt, pár percig a mennyekben... aztán a reakció utána az volt, h nem kellett vna, és mondtam neki h nem volt hiba, mert éreztem h szívből jött, erre ő azt mondta hogy jó lett vna ebben a pár percben szinglinek lenni. És nem derült ki semmi. Elmondtam neki h mit érzek. És csak azt mondta h sajnálja de nem lehet semmi köztünk, mert neki van pasija. Én elkeseredtem akkor, de akárhányszor ugymond pofára esek miatta, nem érzem úgy mintha veszve lenne. Mert úgyérzem ugyanazt érzi irántam mint amit én iránta... nem mondja ki, de úgy érzem... és nagyon érzem őt is, tudom h mikor hogy érzi magát, mégha nem is vok mellette. ha rossz kedve van akk nekem is, ha nekem van rossz kedvem, akk neki is. megőrülök ha nem hallok felőle... nem tudtam magamról hogy képes vagyok ilyenekre, de csak áradnak belőlem a bókok, és mindig az jár a fejemben hogy szeretem, szeretem, hiányzik, ölelném, csókolnám, kívánom... rohadt féltékeny vagyok, főleg amikor megy a hapekjához, és hát ugye űzik a mesterséget... :'( megöl a féltékenység... de egy hete amikor megírtam neki mindent amit érzek, meg már sokszor is megírtam, de most írtam hogy érzem hogy te is szeretsz, érzem, és tudom is... akkor leírta a dolgokat. megőrül ha nem hall felőlem, és nagyon jó velem lenni, hiányzok neki amikor nem vagyok vele, jobban mint a pasija. mint egy drog, ezt mondta. biztos vok benn h szíve szerint velem lenne... de annyira jótét lélek, hogy nem akarja ott hagyni a pasiját mert nem érdemelné meg, hogy csak úgy ott hagyják, amikor semmi gond nincs a kapcsolatukban... az tény h nincs gond, de én jobban szeretem és olyanokat írok neki, amin magam is meglepődöm... rohadtul szeretem... azt is írta h letudná élni a pasijával az életét, de nélkülem nem... és nem tudom hogy mit csináljak. nem merem döntés elé kényszeríteni, mert ha azt mondja h nem én, akkor sem tudnám feladni, nem tudnám azt mondani h nem szeretem. ráadásul otársam, azzal kezdtem az egészet... most mikor írtam a kérdést is megy hozzá pasija és biztos vok benne hogy hm... segítség.... >< O.O ><

17/F