Miért vagyok ilyen? Mit tehetnék ellene?

Ha valakit megszeretek, attól kezdve rettegek az elvesztésétől!Viszont a saját életem, egészségem nem izgat annyira. Azon nem gondolkodom soha, hogy valami esetleg velem is történhet, csak azokkal akiket szeretek. Régen anyukámmal voltam így(még talán egy kicsit most is), de amióta van párom és szeretem, azóta meg vele.(2 éve) Ezzel kikészítem a saját idegeimet is, de másokét is! Túlságosan ragaszkodom, és a nap minden percében attól rettegek, hogy mi lesz vele?! Történik vele valami stb...

Állandóan vele lennék, mert mindig úgy gondolom, talán most lehetek vele utoljára. Ez beteges nem? Önzőség? vagy mi ez? és hogy változtassak rajta? belátom, hogy ez így nem mehet tovább, de mit tehetnék az ellen, hogy ne érezzek így? Más is érez/érzett így? ha igen, hogyan változtatott? Segítsetek!