Miért nincs eredménye?

Lehetni sok mindent lehet. Az ember tűrőképessége elég durva. A kérdés sokkal inkább az, hogy akarsz e úgy(szeretet nélkül) élni. Erre pedig egyértelműen "nem" a válasz.

A több részére nem igazán tudok értelmesen válaszolni mert egy nem adtál elég infót, kettő végtelen szamú váltóval nehéz számolni. Márpedig emberek esetében annyi van sajnos.

Én népszerűnek tartom magam, de inkább csak osztályon belül. Amúgy sosem én vagyok a középpontban. Amúgy meg én is inkább magamra erőltettem ezt a "népszerű" stílust. 4.-5.-ben elég zavaró volt, hogy megjátszottam magam, hogy menőbbnek tűnjek, de aztán megszoktam, és Ez lettem én. Azóta népszerű vagyok, és már meg se játszom magam. :)

Most mondok egy módszert, ami nálam általában beválik (igaz, csak új közösségben, új iskola, gimi, táborok stb) : Ha visszahúzódóbb vagy, és nem beszélgetsz általában senkivel, akkor persze, hogy a többiek se beszélnek veled. Én ilyenkor azt csináltam, hogy megkerestem azt a gyereket, aki a legközelebb áll hozzám, de már népszerűnek számít, és elkezdek vele lógni. Ha összebarátkoztok, onnantól automatikusan bevonnak a beszélgetésekbe, a többi gyerekkel is összebarátkozol, és már fesztelenebbül tudsz beszélgetni a többiekkel + része leszel annak a népszerűbb közösségnek, aminek a barátod is része. Persze onnan már határ a csillagos ég. ;) És szereztél mellé egy jó barátot is. Csak ne legyen az, hogy folytatod ezt a "felkapaszkodásos" módszert, és onnantól lesz*rod azokat a gyerekeket, akik az elején segítettek, mert akkor leszel az, akit általában úgy hívnak, hogy p*cs :D

Viszont rengeteg gyereket ismerek, akiknek alig van barátjuk, és kb felsoroltam azokkal a gyerekekkel nem barátkoznak. Volt olyan gyerek, aki mindig poénkodni akart, hogy "menő legyen", de egy normális poénja nem volt soha. Egyszer aztán elege lett, és megkomolyodott. Azóta én is jobban tisztelem, és a többi osztálytársam se nézi idiótának :D de ez csak egy példa volt. Azért sok sikert ;)