Sokat vagyok egyedül, van barátom, de szerintem le vagyok tojva. Mit tegyek? Miért nincs egy olyan valaki, akivel néha, hosszabb szabadnapokon mehetnék valahova?

Sehol nem voltam a pár nap alatt, pedig nem így képzeltem el. Barátom minden nap dolgozott, délután meg filmezett. Nekem írogatott a filmekről, hogy mit nézzek, mit talált nekem. Ezzel semmi baj, de már unom az itthon ücsörgést,filmezést. Nincs kihez szólnom és szerettem volna elmenni valamerre, mert volt rá időm. Rájöttem, hogy neki az a pihenés, ha filmezik vagy kocsmázik hétvégén. 3 év alatt nem is voltunk igazán sehol. Engem érdekelnének a sétálások, kirándulások, ilyesmik. Benne van egy szervezetben, ami miatt alig van szabad ideje, ritkán találkozunk, hetente 1-2 alkalommal. Mostanában ez hétvégére esik, akkor mindig inni megy. Ittasan rajtam vezeti le a feszültséget, velem veszekszik dolgokon, bunkó. Általában nem emlékszik ezekre, vagyis rosszul emlékszik a dolgokra és én vagyok a hülye, mert én tudom rosszul, aki nem is ivott... Ha itt vagyunk nálam, akkor is filmezés megy, amit UNOK! Ha valakivel vagyok, nem egy helyben, kussban akarok üldögélni vagy zabálni...Egyedül lakom teljesen. Örülök neki, de hiányzik, hogy kimozduljak itthonról pár órát. Egyedül nem jó sétálni, nem jó semmi, meg nem is érdekel. Kezdek agresszívvé és dilissé válni a magánytól. A telefonom nem jó és nincs is feltöltve, hogy akár egy sms-t küldjek valakinek. Ez az utolsó pihenőnap és zavar, hogy a semmivel (max. házimunkával) pocsékoltam el a többit is. Hétköznap is egyedül vagyok, ilyenkor legalább történne valami, de nem! Így nincs is értelme léteznem...Vagyok a semmiben...

Azt sem értem, ha ő azt mondta,hogy nem bánja, hogy arra a szervezetre tölti az idejét és költi a pénzét, mert fontos neki, akkor minek vagyunk együtt? Semmire nem ad értelmes választ. Múltkor azt mondta, hogy este voltam egy helyen, hárman állították, mikor fényképet is mutatott nekik rólam. Mondtam, hogy akkor ezek vakok, mert oda be nem teszem a lábam, az biztos. Még a közelében sem jártam a helynek. Ő azt mondta, hogy nem érdekli, hogy voltam-e ott, és ez volt a terelőválasz vagy mi, mikor rákérdeztem, hogy kinek hisz. Párszor az előző mondatot elismételte, aztán kinyögte, hogy senki nem hisz, főleg nekem nem... Csodálkozott, ha ezután bunkó lettem vele, mert hazugnak tart.

Most itt bőgök, mert már elegem van abból, hogy azon gondolkodok, mi a sz@rt csináljak, hogy vidámabban teljenek a napjaim. Elégedjek meg a filmnézéssel, egész napos semmittevéssel, mert egyedül tényleg már nincs kedvem kimozdulni, mert évek óta nincs velem senki, de nem is volt talán soha? Más örülne, ha nem csinál semmit, én nem,mert számomra az nem kikapcsolódás...