Mi a rosszabb, elveszíteni valakit, vagy meg sem kapni? És miért?

ha elveszíted pontosan tudod hogy mit veszítettél, ha meg sem kapod akkor csak sejted közben azon töprengsz hogy miért nem voltam elég jó?

nem tudnék általánosítani, helyzettől függ.

Szerintem elveszíteni rosszabb, ha nem kaptál meg valakit, teljes álomvilágban élsz, szerelmes vagy, felépíted a jövőtöket együtt... ha nem kapod meg az illetőt, az álomkastély ott lebeg, ha újra találkoztok ismét fellobban az iránta érzett szeretet.

Ha valakit "megkapsz", kipukkan a buborék egy idő után, jönnek a hétköznapok, esetleg megun és otthagy, vagy te nézel más után, hát elveszíted.

Én jobban szerettem meg sem kapni azt az illetőt, akiben láttam, hogy együtt nem fog menni. Valameddig hagytam, hogy folyjanak a dolgok, aztán valahogy elúsztattam az egészet, se nem kaptam meg, se nem veszítettem el, a vonzalom megmaradt, de nem laposodott hétköznapivá.

Szted melyik a rosszabb?

Meg sem kapod, aztán majd úgyis tovább lépsz kis idő múlva, vagy megkapod, és mikor vége lehet hogy évekig nem tudsz továbblépni?

Ez olyan mint amit nem tudsz nem fáj, de amire rájössz szörnyen tud fájni típusú történet.

Én megkaptam és elveszítettem és a legrosszabbul mikor még szeretitek egymást de az élet még azt mondja hogy élnetek kell...Ez amin nem tudsz SOHA túllépni mikor élsz egy világban ami szép és jó vannak terveid vele de tudod hogy ezek szinte lehetetlenek és elveszíted akiért életedet adnád....

BÁRCSAK MEG SEM KAPTAM VOLNA

Hát, nézzük csak: nekem egyszer évekig tetszett valaki, akiről tudtam, hogy sosem kaphatom meg (afféle kamaszszerelem volt, a tárgya pedig egy egyedülálló, de jóval idősebb férfi), akkor nagyon pocsék dolognak éreztem, de aztán rájöttem, hogy van ennél rosszabb is...

Ugyanis évekkel később találtam valakit, akivel jártunk is egy darabig, komoly fiúnak tűnt és hozzám valónak, már közös jövőt is tervezgettünk... aztán egyszer csak bejelentette, hogy ő ezt így nem bírja tovább, hogy állandóan utazgatnunk kell egymáshoz (120 km volt a lakóhelyeink között), alig látjuk egymást, odáig meg még nagyon hosszú az út, hogy együttélésre szánhassuk rá magunkat... Na, hát akkor azt hittem, vége az életemnek...

Szóval szerintem elveszíteni rosszabb...

Elveszíteni mindig rosszabb.

Gondolj csak bele ha babát várnál és elveszítenéd a várandósságod elején közepén vagy végén. Nyilván annál fájdalmasabb lenne minél hosszabb ideje van veled a pici.

Ugyanez a szülés utánra is igaz, minél idősebb a gyermeked,annál fájdalmasabb az elvesztése.