Lányok! Ti együtt akarnátok lenni egy magának való antiszociális különc sráccal? Vagy nektek mindenképp fontos, hogy mindenkivel barátkozós közösségi normális ember legyen a párotok?

Én mindig felnéztem a zárkózott fiúkra.

ez az álmom

Én is egy magamnak való antiszoc fa.zkalpag vagyok.Itt arról van szó,hogy kattant is. Szerintem baj, nem lehet ilyennel élni, magamat nem tudom elviselni. Testi vonzalommal lehet nem volna gond, küllemre okés vagyok, de belül egy átokfajzat. Szerintem a nők nem akarják hosszú távon elkurni az életüket ilyenekkel, mert egyszerüen visszarántják őket az ilyen emberek. Egy ideig működhet, amig ki nem bukik a lappangó probléma, addig szép és jó, kb egy hét, aztán utána jön a kiábrándulás, hogy hé pajtás , mi a feészkes fenét tudsz te másfél óráig fürdeni? Vagy miért rángatod az ajtót olyan idegbetegül, nem hiszed el hogy bezártad? Miért nem tudsz társalogni a baráti körömmel, mért csak akkor vagy felszabadult amikor kettesben vagyunk? Miért nincs semmi témád a többiekkel? Miért nem jössz be a strandvízbe, te mindentől ennyire undorodsz? Miért nem jössz el étterembe soha velem? Csak az egészséges kajáidnak élsz? Kb ezek azok a gondolatok amiket egy nő megfogalmazhat a fejében, amiért nem tud egy tökéletesen magánakvaló, elmezavaros / DE LEHET HOGY PONT A LEGNORMÁLISABB EMBERI LÉNY, biz álláspontból/ Csak nem közösségi értékrend szerint általában, és ez a nőket zavarja az eddig megszokott életrendjében. Sokan vannak akik nem tudnak ehhez alkalmazkodni, hogy váratják őket a kényszeres ellenőrzési rituálék miatt, a tökéletességre törekvési mánia miatti mindenre odafigyelés is zavarja őket, sokminden ki van zárva egy ilyen ember életéből, ami másoknak szinte az élhető közeg. Én ilyen vagyok, és el nem tudom képzelni ,ki a fene akarna együttélni egy ilyennel. MAradnak a fizetős macák, azok nem kérdeznek, csak teszik a dolgukat. Sajnos ez van.

Senki93, akkor válaszolok. Az a helyzet,hogy tökéletesen úgy gondolkozol mint én, csak te lány vagy. Valahogy én például sokkal jobban birom az ilyen nőket, a nyitottakban az a baj, hogy túl nagy tásaságuk van, ha kettesben akarnék vele sétikálni, akkor is minden második állat ráköszöngetne meg leállna vele 5 percekre dumálni, de unnám. Nem rossz ha valaki introvertált, csak kinek ki való ugye... A barátod ha ez miatt akar elhagyni, akkor hagyd a fenébe, ha én imádnék egy nőt, soha életemben nem tudna ilyen apróság zavarni,hogy mé nem puncsol a társaságomnak. Igaz nincsen is társaságom, mert utálok pitizni másoknak, nem vagyok az a nagy mindenkinek seggrepacsi típus. Nem tudsz egyébként tenni ellene, ez jellembeli, személyiségbeli dolog. Lehet csinálni a képmutatást, hogy úgy teszel, mintha érdekelnének ezek a többiek, de elárulom,hogy nagyon kiütközik sajnos ha nem vagy őszinte, nem őszinte a mosolyod, látszik,hogy nem bírod a pofájukat. Ha nincs meg a közös téma, akkor meg főleg nincs mit tenni. Szerintem ostobaság az is,hogy az ellentétek vonzzák egymást. Egy nagyon nyílt emberhez nem feltétlen jó hogya egy introvertált személy társul. Annyiból igen,hogy könnyebb vele a kommunikáció kettesben, de egyébként két introvertált ha tökéletesen megérti egymást akkor is megy szerintem ugyanúgy a traccsparti, csak élvezetesebben.

Számomra ilyen a tökéletes fiú, mivel én is elég magamnak való vagyok és nem szeretem, ha valaki állandóan ott liheg a nyakamban és nem bír ki egy negyed órát sem anélkül, hogy ne akarjon valamiről beszélgetni.

Kettesbe egy csendes helyre bármikor...de a sok bunkó tömeget nem nagyon szeretem.

Fordított helyzetről tudok csak mesélni. Páromra mindkettő állítás igaz (velem akar lenni, de fontos neki, hogy normális ember legyek). :)