Hölgyek! Egy pasinál hány éves korig tartjátok elfogadhatónak, hogy nem volt még kapcsolata?

Én vagyok szívtelen soviniszta.

Azt el szeretném mondani, hogy én se az olyanokra gondoltam, akik valamilyen komolyabb betegség miatt ilyenek. Őket sajnálom, és nem hibáztatom érte. De egy felnőtt férfi, aki még mondjuk csókig sem jutott el, az nem teljesen egészséges.

Ma 23:38

Szeretnék én manapság egy ilyen fiúval találkozni, mint a Te barátod...

"Szeretnék én manapság egy ilyen fiúval találkozni, mint a Te barátod..."

Jaj hagyjuk már ezt. Itt minden lány olyanra vágyik, a való életben meg sehol sem lehet titeket megtalálni... Bár a szándék h megvigasztald őket, az nemes.

Egyébként Etussal teljesen egyetértek abban is, hogy az ilyenekkel az a legnagyobb baj, hogy várják a sült galambot és a homlokukra van írva, hogy majd megvesznek azért, hogy barátnőt tudjanak felmutatni. Teljesen nyilvánvaló és jogos emberi igény a párkapcsolat, de arra nem úgy lehet szert tenni, hogy az ember faszmereven, siránkozva, vinnyogva kapálózik valaki után és ha kudarc éri, csak abból a perspektívából képes megközelíteni a dolgot, hogy a nőkben van a hiba. Ha pedig valaki elutasít, nem összetörni kell, hanem továbblépni és nyitott szemmel járni. Bizonyított tény, hogy az ember minden 1000. ellenkező neműnél érzi, hogy megfogta benne valami. És marha nagy mázli kell ahhoz, hogy a kiszemelt és hasonlóan érezzen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy mindenki nehéz helyzetben van, akinek egy kicsit is helyén van az értékrendje és nem éri be ostoba műnőkkel meg kigyúrt bunkókkal. De folyamatosan nyitottnak kell lenni, másképp nem megy!

25 N

Jó, akkor kezdjük azzal, hogy ezt a szót, hogy "szánalmas", ne használd! Én magam már sosem használom, mert már csömöröm van tőle, annyiszor olvastam itt a Gyakori-n.

Először is: Etus nagyon büszke arra, hogy ő sose ismerkedne az utcán, nyilvános helyen senkivel! Persze megteheti, mivel nőből van és ahogy írta, az elithez tartozik. Így persze könnyű.

De mi van akkor, ha valaki már elvégezte az iskoláit és elkezdett dolgozni valahol, ami tipikus férfimunkahely, pl. a rendvédelmi szervezetek vagy a nehézipar? Nagyon kevés a nő és azokra is azonnal lecsapnak.A munkahely ezzel kilőve.

Az iskola után a barátságok nagyon nagy százaléka szakad meg. Mindenkit másfelé vet a sorsa és a távolság nagy úr.

Új ismerettségeket nem könnyű kialakítani, barátságokat pedig főleg nem.Előfordulhat, hogy egy fiatal férfinak csupa nála jóval idősebb, esetleg teljesen eltérő mentalitású férfi kerül a környezetébe. Rájuk sem számíthat.

A társkeresők erősen zsákbamacska jellegűek. Nagyon kevés nő és lány válaszol, azok is olyanok közül kerülnek ki, akiknek már gyakran minden mindegy, csak férfi legyen, ráadásul sokkal nehezebb ilyenkor kiismerni valakit, mint egy élő találkozásnál.

Különböző klubfoglalkozások, szabadidős rendezvények

Ehhez kell némi szabadidő és energia, de aki nap mint nap kőkeményen dolgozik, az nem biztos, hogy rendelkezik ezekkel. De legyen:

Ebben az esetben sem feltétlenül megoldás, mert szintén vagy-vagy alapon működik. Maga az adott személy is kérdéses, lehet olyan hobbija is, ami tipikusan férfias, nők csak elvétve fordulnak elő. Vagy keres egy nőieset, de akkor sem biztos, hogy szerencsével jár.A világunk meglehetősen paranoiás lett...

És ez egy óriási baj. Ezelőtt 20-30 és még több évvel az emberek sokkal nyitottabbak voltak egymás iránt, sokkal könnyebben megnyíltak. Ellenben ma mi megy? Mindenki leszegi a fejét, elfordul; ha valaki kezdeményezne, azonnal a létező legrosszabb variáció jut az eszébe, semmiképpen sem valami pozitív.

Ebben megerősít az, hogy a fórumon mások is szenvednek ettől, nem véletlen ez a rengeteg "Hol vannak a normális fiúk/lányok?" kérdés.

Szóval, ha valaki a mai Magyarországon nehezen vagy sehogyan sem képes ismerkedni, az nem feltétlenül az ő hibája, nem ő tehet arról, hogy hová és mikor született.

:D jaj, gyerekek...ha valakinek bejön a félénk típus az a baj, ha nem, az a baj. tudjátok, mi jutott eszembe erről? ez:

"

Yossarian: Leszerelhetsz egy őrültet?

Doki: Persze, a szabályzat előírja, őrültet le kell szerelni.

Yossarian: Hát én őrült vagyok.

Doki: Ki mondta?

Yossarian: Megkérdezhetsz akárkit, megmondják a fiúk. Várj csak, Orr! Mond meg a Dokinak!

Orr: Mit mondjak?

Yossarian: Hogy őrült vagyok.

Orr: Teljesen őrült, Doki, nem akar felszállni velem. Pedig megnyugtattam, hogy vigyázok rá, de hiába. Komplett őrült szerencsétlen.

Yossarian: Na ugye, az a véleményük, hogy őrült vagyok.

Doki: Mert ők is őrültek.

Yossarian: Akkor szerelje le őket!

Doki: De hát miért nem kérik?

Yossarian: Mert őrültek, azért nem.

Doki: Na ugye, Yossarian, te is elismered, hogy őrültek. Akkor hogyan ítélhetik meg, hogy te őrült vagy-e vagy sem?

Yossarian: Tehát Orr őrült?

Doki: Hát persze hogy őrült. Hisz felszáll bevetésre, pedig csoda, hogy eddig épp bőrrel megúszta.

Yossarian: Akkor miért nem szereled le?

Doki: Nem szerelhetem le, amíg ő nem kéri.

Yossarian: Csak kérni kell, ennyi az egész?

Doki: Ennyi az egész.

Yossarian: És ha kéri, leszereled?

Doki: Nem. Attól még nem szerelhetem le.

Yossarian: Jaaaajjj!

Doki: Ez a csapda.

Yossarian: A csapda?

Doki: A 22-es csapdája. Mert aki nem akar felszállni bevetésre, az nem lehet őrült, tehát nem szerelhetem le.

Yossarian: Na várjunk! Nézzük, hogy megértettem-e! Ahhoz, hogy leszerelj, őrültnek kell lennem. Ha felszállok bevetésre, őrült vagyok. De ha nem akarok bevetésre menni, akkor mégse vagyok őrült, tehát újból föl kell szállnom.

Doki: Ez a 22-es csapdája."

félelmetes, önmagába visszatérő logikátok van :)

Etus, ezt nem kellett volna! :DDD

A múltkor mutattak róla neked egy képet, szóval már láttad! :DDD

A válasz írója 76%-ban hasznos válaszokat ad.

Sajnos valós tény, hogy az ember, amint befejezi az iskoláit, erősen leszűkül az ismerkedési köre. Én is most fogok kikerülni az egyetemről, kicsit megcsúsztam, szinte csak 20-22 éves fiúkkal vagyok körülvéve, akikben nem látok párjelöltet. Hogy miért nem kezdek komoly kapcsolat céljából ilyen korú fiúkkal, nem tartozik a tárgyhoz, jó okom van rá, szóval ebbe ne kössön bele kérem senki. Tehát a legnagyobb ismerkedési felület kilőve. DE! Nem lehetetlen. Épp az a lényeg, hogy mindig, mindenhol nyitott szemmel kell járni és gyarapítani azon környezetek számát, ahol emberekkel találkozhatsz. Tegyük fel, hogy munkahely kilőve, mert.. csak. Ok. Ezen kívül elmehetsz tánckörbe, sportolni, koncertre, múzeumba és ami nagyon nagy lehetőséget ad: az utazás. Mikor még megvolt az exem és utaztam, minden utazásom során minden ujjamra akadt volna pasas: kezdve már a vonaton, repülőn, aztán az éttermekben, utcán, rendezvényeken. Tényleg nem lehetetlen. De még egyszer mondom, hogy szemfülesnek kell lenni és nem túlzottan rágörcsölni.