Esélytelen mert gyerekem van?

25 éves vagyok és ey sikertelen kapcsolatból léptem ki. 4 éves lesz a kislányom. Megismerkedtem egy fiúval, 21 éves.

Pár talin vagyunk túl, minden szép, kedves velem, látszólag csüng rajtam, a lányommal is találkozott, barátkozik vele (persze a gyerek azért nem adja könnyen a barátságát).

Ő tanul még és elég elfoglalt emiatt (szakmát tanul).

Nem volt szex köztünk, valahogy nem úgy jött össze, minden talink (eddig 5-6) olyan volt hogy valahol voltunk vagy 3-masban a gyerekkel vagy kettesben.. Normafa, Budai vár stb.

Amúgy smse, Facebookon szoktunk néha beszélni mert talizni csak ritkán heti 1 max néha 2. és nem sokat netezik.

Pár napja találkoztunk, édes volt, imádnivaló, el sem akart engedni. Fél órát búcsózkodtunk, csók,nem akart véget érni... 2 nap múlfva át akartam hívni. Azt mondta beteg lett és otthon pihen. De olyan fura volt, vagyis ez női megérzés. Kérdeztem mire gondol rólunk? Kérte hogy előbb én válaszoljak...és őszintén mondtam, hogy én azt érzem, hogy nekem gyerekem van, másképp élünk (én dolgozom, Ő tanul) és Ő fiata és nem köthetem le erőszakkal. Ő is azt mondta ugyanerre gondolt. Mert hiányzom neki, szereti amilyen vagyok, szeret velem lenni de nem tudja készen áll e erre. DE szeretne találkozni csak ne kapkodjunk el semmit, de nem tudja mit szeretne tőlem.

Az eddigi találkozóink azt mutatták, hogy nagyon fontos vagyok neki és nem erőltette a szexet tehát ez nem is erről szól.... Kb 1 hónapja találkozgatunk és türelmes. Én szeretném és Ő is. Csak elbizonytalanított. A gyerekem, aki a legfontosabb taszít el a fiútól akit szeretek?

Ez ekkora nyomás lenne neki?

Nekem nem a pénze kell, hanem Ő, nem azt várom, hogy eltartson.

Mit csináljak? Várjak? Adjak időt? Vagy szerintetek ezt felejtsem el?