Túl sok probléma, kifogás stb. Abba kell hagyni, ugye?

Elegem van. Hiába szeretném, hiába lenne jó vele, felesleges. Minden... már minden csak gond, és már nem is beszélünk.

A történet kerek 2 hónapja kezdődött... Megkeresett egy ffi(anyum munkatársa) egy közösségi oldalon, összeismerkedtünk, majd kiderült, h idősebbnek nézett a koromnál. 7.5 év korkülönbség van közöttünk...Én 19 éves vagyok. A 2. randin, vagy nem is tudom én, h minek nevezzem, közölte, h ezek a dolgok, a korkülönbség és h anyum a munkatársa, zavarják... Azt hittem nem beszélünk többet, de mégis keresett. Majd érdekesé vált a kapcsolatunk, hol keresett, hol nem. Szex soha nem volt közöttünk, nem használt ki soha. De beleuntam, mit is akar? Mire jó ez?Most akkor ez egy kapcsolat, vagy csak ennyire magányos. Az utolsó találkozásunknál nagyon bunkó és szemét voltam vele. Elegem volt, nem akartam megcsókolni, nem akartam ránézni, nem kívántam semennyire. A haragom miatt, szívem szerint viszont szétszeretgettem vna. A este végén kiakadt, h ennek semmi értelme, és én is mondtam, h semmi s elsoroltam sérelmeimet. Majd ő is kifakadt, elmondta, h a volt barátnőjére gondol még sokat, nem tudja kiverni a fejéből. Megsajnáltam nagyon, iszonyatosan. Másnap bocsánatot kértem tőle, mert szemétnek érzetem magam. Ezt történt 2 hete, azóta nem beszéltünk.Sokat sírtam miatta, mert hiányzik, de itt már le kell zárnom az ügyet, nem? Ennek semmi értelme, csak emésztem magam feleslegesen. Hiányzik nagyon-de nagynagyon, de menthetetlen a dolog, erre jutottam. Ki kell vernem a fejemből, nem szabad az smseit, üzeneteit olvasgatnom, az adatlapját nézegetnem vagy féltékenynek lennem, hisz mire fel? Eben a 2 hétben gyakran lájkolgatta az adatlapomon a zenéket(amiket ő is szeret). Az eszemmel nem tulajdonítottam neki nagy dolgot, de a szívemmel igen... Pedig nem kéne, nem szabad!!!!! Felejteni kell, lezárni a dolgot, ugye?