Szerintetek van értelme egy kapcsolatnak ha nem vagyok szerelmes?

na az előző véleményekkel én pont szemben állok.

egész boldog kapcsolatom volt a barátnőmmel 9 hónapig, és végig a szemébe hazudtam, h szeretem, persze ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam, de nem estem bele abba a hibába, h fanatikusan beléessek.

most nyugodtan fröcsöghet mindenki, h jajj még hazudtam is, de álnok vagyok stb... de sztem az a lényeg, h boldogok legyenek együtt az emberek, és mi azok voltunk. érdemes megemlítenem, h közel sem azért szakítottunk, mert, én nem szerettem, hanem elviselhetetlen volt a vieslkedése. nem is engedhetném meg, h most bömbljek napokon át, mert egyetem mellettidőigényes munkám van, így gyorsan túlléptem az egészen, és folytathattam az életem, és nem azon sírok, hez h érhetettígy véget.

visszatérve rád kedves leányzó, maradjatok együtt, hiszen még kialakulhat a szerelem, de ha nem, ak is boldogak maradhattok, bár a családalapításra inkább egy másik srácot keress.

Én is ugyanebben a helyzetben vagyok.

De nem tudom hogy ezt hogyan mondjam el neki, vagy hogy egyáltalán elmondjam-e.

Mi fél éve vagyunk együtt, nagyon aranyos, rendes srác, van egy halom közös témánk, kedvelem, és vonzódom is hozzá, de nincs az a szenvedélyes szerelem, amit annyira szeretnék. (Amit amúgy érzek valaki más iránt: plátói szerelmet, de őt nem kaphatom meg, és nem is illik hozzám)

Szóval én várok, és megpróbálom kitalálni hogy mit is érzek, plusz várok arra hogy változzanak az érzéseim. De közben gyakran nagyon rossz érzésem van, hogy becsapom őt. Érzelmekről nem nagyon szeret beszélgetni, én sosem mondtam neki hogy szeretem.

Nem tudom hogyan tudassam vele, hogy nincs minden rendben...

Ha a szívemre hallgatnék elhagynám.