Egyedül fogok maradni egész életemre? MEg úgy is fogok megdögleni? Egyedül mint darab fa?

A kérdést akár én is feltehettem volna.

22 éves fiú vagyok. Még soha nem volt párkapcsolatom se. :D Normális vagyok, nem vagyok kimondottan ocsmány. Inkább régimódi vagyok és koravén. Valamiért sose vagyok és leszek képes olyan közel engedni magamhoz valakit is, legalábbis eddig így érzem. Tele vagyok felszínes kapcsolatokkal, az emberek legtöbbje egy vipera, amint a legapróbb dolog miatt nézeteltérés van, teljesen átszellemül. Olyan kevés jó embert ismerek. Na szóval...Nem csókolóztam, nem fogtam még meg senki kezét, ölelés se volt, barátom, barátnőm se volt, tehát szűz is vagyok.

Inkább csak az aggaszt, hogy öregkoromra egyedül maradok és jó lenne megcsipogni a mindennapi dolgokat valakivel. Kb. 25 éves koromig adok magamnak esélyt, utána már ciki lenne valamit is kezdeni, akkor már marad így minden. -> "Egyedül fogok maradni egész életemre" Most például örülök, vidám vagyok, de néha előjönnek a bipoláris hangulatingadozások, akkor viszont bárkit szétszeretgetnék.

Egy nő miatt? Ne viccelj, rengeteg nő van.

Meg nagyon fiatal vagy még, ha nem vagy egy torzszülött, találsz párt, ez tuti. Ha az vagy, talán akkor is, ah nem vag y túl igényes.

Sokan "döglenek meg" egyedül egyébként, akiknek hosszú és jó párkapcsolatuk volt, azok közül is. Egyedül születünk, egyedül halunk.

18:55-ös vagyok.

Nem kell öngyilkosnak lenni.

Érdekes, kb 2 évvel ezelőttig szinte mindennaposak voltak az ilyen jellegű gondolataim. De gyáva vagyok, félek, hogy fáj, nem sikerül és tudom, hogy anya utánam jönne, anya után pedig apa. Szóba se jöhet. Egy érfelvágás sem olyan egyszerű dolog, nem elég elhúzni a kést, jól be kell vagdalni mint egy szalonnát, ehhez pedig tényleg hatalmas halálvágy kell.

Én konzervatív régimódiként a könyvtárban keresnék lányokat. :D Ott még akadnak jóravaló, prűd lányok. Szórakozóhelyen strihelő lányok nálam szóba se jöhetnek. (Bár a körszakállas fiúktól mindig elbizonytalanodok :D ) Szóval az olyan jellegű lányokat nem győzném mindennap etetni, moziztatni, 3D-s színházba vinni.

Jók a párkereső oldalak is, mert ott megpiszkálhat a másik, ha érdeklődik és biztos lehetsz a szándékaiban, hiszen kiválasztott. Saját belátásom szerint két típusú ember van, az egyik aki kapcsolat után egy másik kapcsolatba menekül, vagy van az agonizálós típus. Nem tudom, hogy lehetne mérsékelni a fájdalmat, nincs tapasztalatom. Nekem ha óriási bánataim vannak, mert épp abban a fázisban vagyok, akkor sokat alszok, segít lenullázni. Jó kis elfoglaltságokat kell találni, én például jó sok kérdésre szeretnék választ adni itt az oldalon, olyan témákban amikhez hozzá tudok szólni építő jelleggel. Tanulásba is lehet menekülni, ha dolgozol akkor olyan témában ami építő jelleggel van a foglalkozásodra.

A kapcsolatotok alatt mennyire volt negatív kisugárzásod? Lehet egy olyan lányra lenne szükség, akit szintén megtört egy kicsit az élet, ő fog tudni ragaszkodni, szeretni, te lehetsz az apája. De hidd el, ha nem keresel nem is lesz senkid, élő példa vagyok errre én. :D

Én például 21 éves fiú vagyok és még soha nem volt senkim. Nem járok bulikba, nincsenek barátaim és nincs is társaságom. Nekem is rossz az egyedüllét. De megpróbálok ellene tenni. Az a lényeg hogy nem szabad feladni és öngyilkosnak lenni. Mert egyrészt ez gyávaságra utal. Másodszor pedig reménykedni kell benne, hogy az életed lehet még jobb is. Ugyanis a remény hal meg utoljára. Különben meg az egyedüllét akármennyire is fájdalmas, ne hidd azt, hogy az életed ettől még nem ér semmit.

Tessék magadat elfoglalni olyan dolgokkal amiket szeretsz, vagy amikben tehetséges és kimagasló vagy, legyen az akármi (zene, munka, tanulás, tánc stb.). Én is ezt teszem és működik, ha elfoglalom ezzel magamat sokkal jobb kedvem lesz és máris nem érzem magamat rosszul, ugyanakkor a reményem is így mindig visszatér, hogy lehet az életem még jobb is. Ha esetleg neked nincsenek ilyen tevékenységeid vagy hobbijaid, járj körbe és nézz utána mik azok az érdeklődési körök, amik hozzád közzel állnak. De ezt mindenképp próbáld meg. És tegyél is érte, mert másképp nem lesz jobb.

Ami pedig az egyedüllétet illeti, indulj ki abból hogy lehetne rosszabb is. Mert biztos hogy neked vannak barátaid, társaságod akikkel eljárhatsz ide-oda, megismerkedhetsz másokkal, is így barátnőt is könnyebben szerezhetsz. Csak tenned kell érte. Ha pedig nem tudsz kivel ejárni bulizni vagy szórakozni vagy ha nincsenek barátaid, akkor nyissál mások (pl.: munkatársak, osztálytársak, régi osztálytársak, ismerősök stb.) felé. Alkalmazkodjál az ő témájukhoz és akkor így kialakulhatnak a barátságaid.

És ha tényleg annyira nyomaszt téged az egyedüllét, akkor szerintem nem ártana pszichológust keresned. Ő biztos tud segíteni a problémáidon. Bár ő is csak tanácsokat tud adni, az első lépéseket természetesen neked kell megtenned, mert ha nem fogadod el a segítségét, akkor nem változik a helyzeted. És egyáltalán nem gáz pszichológushoz járni, mert manapság igenis szükség van ilyen jellegű szakemberekre, hiszen nagyon sok ember küzd rengeteg problémával (legyen az munka, tanulás vagy magánéleti probléma). Nem biztos persze, hogy az ilyen jellegű szakemberek tudnak segíteni. De egy próbát megér. Már csak azért is, mert a pszichológus segíthet abban is, vagy javaslatot adhat arra, hogy kiket keressél fel a problémáid orvoslására. Manapság sok közösség van, ahol kifejezetten az ilyen szociális jellegű problémák (mint a magány, a barátkozás, a párkapcsolati problémák stb.) kezelésére segítenek választ adni és utat mutatni arra, hogy mi az amin változtatni kell és hogy mit lehetne tenni.

Szerintem járjál utána az ilyen közösségeknek is. Mert ha segíteni akarsz magadon, akkor minden követ meg kell hogy mozgassál. De légy nagyon körültekintő és óvatos. Ugyanis az ilyen jellegű közösségek, akár méregdrága árakat is felszámíthatnak, miközben a módszereik semmit sem érnek. Ugyanakkor nagyon is kiforgathatják a zsebükből az olyan érzelmileg sérülteket, akik véső elkeseredésükben már máshoz nem is tudnak fordulni. Szóval mielőtt belépnél mondjuk ilyen közössége vagy igényelnéd a segítségüket, érdeklődjél vagy nézz utána, kérdezősködjél a felől hogy nem e kamu közösségről van e szó, van e értelme neki, hasznos tanácsokkal tudnak e ellátni és persze ami nem utólagos szempont, hogy milyen árakon kérik.

Ennyit tudok tanácsolni. Sok sikert és nem feladni, bízni és csak bízni saját magadban, ez a legfontosabb. És az öngyilkosságot, mint ahogy azt már korábban is leírtam még csak meg sem próbáld. Ne légy gyáva és ne hagyd hogy legyőzzön az élet. Állj fel és lépj tovább, hinned és reménykedned kell, még akkor is, ha úgy érzed, hogy a helyzeted már kilátástalan. NE FELEDD: A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA.

N