Van itt olyan rajtam kívül, aki már nem hisz a szerelemben?

Nem hiszem hogy ez hit kérdése lenne. Aki benne van annak jó, aki meg éppen csalódott annak rossz. Mindig a bánatosak mondják, hogy nem hisznek benne. Pedig nem a szerelem maga a hibás, hanem aki nem tudja kezelni, vagy éppen csalódott.

A másik gyökérség amit itt olvastam, hogy "erre a világra nem szülök gyereket!". Miért is? Mert olyan szar? Akkor talán nem az lenne a felelősségteljes dolog, hogy javíts rajta? Például saját magad, vagy pedig minél több gyereket szülj és neveld úgy őket, hogy változtatni tudjanak. Azokat az embereket megszülte valaki "erre a világra", akik ma jót tesznek és pozitív hatással vannak a környezetükre. Ha mindenki ilyen pesszimistán gondolkodna, egy pokol lenne a Föld. Agyatlanok...

Szerelem igenis létezik.

Az egyetlen probléma vele, hogy nem túl konstans a halmazállapota. Vagyis a kérdés előbb-utóbb elszublimál.

És amilyen hurrá optimizmust és rózsaszín ködöt hoz az elején, olyan nagy pofára esést és arculcsapást kapunk a végén. Nagyon-nagyon kevés párnak jön be, hogy a lángjuk egyforma ütemben csökken (mert csökken) és mikor elérnek a völgy aljára, még mindketten hordoznak 1-1 pislákoló mécsest.

Az emberek nagy része nem ilyen szerencsés.

Az egyik gyertya majd mindig idő előtt kialszik... vagy oly drasztikus módon lecsökken, hogy a másik azt nem bírja ki.

A szerelem a fiatalok kiváltsága.

Hinni benne 25-30 fölött már botorság! Úgy, mint ahogy szeretkezésről és szerelmeskedésről beszélni is túlzás. Szex van, meg dugás.

HAMARABB hiszek a húsvéti nyusziban meg a télapóban, mint a szerelemben.

És ne mondjátok rám, hogy kiábrándult vagyok, meg kiégett. Csak realista.

Semmi sem örök ezen a világon.

A tyúkszaros, túlértékelt sz.lem sem az.

Akkor miért higgyek benne?