Normális ez, vagy csak én vagyok önző?

A barátommal 4éve vagyunk együtt,együtt is élünk.

Már jó ideje ismerem a szüleit is.

Az anyukájához kétnaponta átmegy,ez még nem is zavarna,de úgy érzem én vagyok a 2.az életében.

Mindennap hívja telefonon,néha azt hiszem másik barátnője van,mert úgy édeleg a telefonba,komolyan.

Én mosok,főzök,takarítok rá,de nekem szinte semmi tiszteletem nincs előtte.

Ha valami programot tervezünk,mindig mondja,hogy az anyukáját is hívni kéne.

Nem tudunk kettesben programot csinálni,mert lehetetlen.

Nemrég mondtam neki,menjünk el majd a karácsonyi vásárba,forralt borozni,nézelődni,erre persze,hogy mondja ,hogy az anyukáját is el kéne hívni,mert milyen jó lenne,ha ő is ott lenne.....

Minden hétvégén náluk kell lenni.

Nincs vele bajom,mert jól érzem magam ott,de már kezdem ezt unni.......

Nem bír elszakadni tőle.

Mit tegyek?

Kezd nagyon elegem lenni.

(elnézést ha van helyesírási hiba,nagyon ideges vagyok)