Akkor jon, amikor a legkevesbe szamitasz ra. Ez mennyire igaz?

az én tapasztalatom:

amikor a kb. 50. randiról mentem haza (netes társkeresés alapján találkoztunk) és már majdnem bőgtem!!!!, hogy nincs egy normális férfi, az 51. randira már úgy mentem el, hogy nem is sminkeltem, felvettem egy melegítőt - mint aki boltba megy, nem is érdekelt - úgy mentem, "csak azért, hogy ne unatkozzam otthon alapon - szóval akivel akkor találkoztam, az most a vőlegényem.

Igaz, de nem csak erre, hanem mindenre.

Minden akkor jön össze, ha nem görcsölsz rajta.

Így tapasztaltam számtalanszor.

De, hogy miért van így, azt nem tudom.

Az én esetemben nagyon igaz. Egy nagyon fájdalmas szakítás után pár héttel nem várt módon belépett az életembe egy nagyobb szerelem, ami már 10 hónapja tart. :) Vele vagyok a legboldogabb eddig.

19L

Bejöhet, de, ha nem teszel érte, akkor nem biztos, hogy csk úgy találsz valakit.

Tudom, unalmas, de nem egy pszichológia könyvet olvastam, amiben le van írva, hogy foglalkozni kell a dologgal, és akkor nagyobb esélye van, hogy találsz is valakit. Vannak véletlenek is, de nem érdemes csak arra alapozni.

Utálok közhelyeket ismételgetni, de ez tényleg így igaz. Akárhányszor tudatosan vadásztam pasira, soha nem találtam a megfelelőt vagyis soha nem éreztem, hogy áááá igen, Ő az. Ha igazán, mélyen megérint egy pasi (eddig ilyen talán háromszor volt eddig, ebből az egyik életem szerelme volt) az eddig mindig teljesen véletlenszerű találkozás volt, ott azonnal éreztem, hogy ez a pasi nekem KELL. Azóta sem keresek görcsösen senkit, nem fogok kialkudni egy langyos kapcsolattal csak azért, hogy ne legyek egyedül. Aláírom, hogy érdemes nyitott szemmel járni, de a célirányos pasikeresésben nem hiszek.

25 N