Nagyon gáz vagyok ha mindent elsöprő szerelemre vágyok?

Én is így voltam ezzel. Én is azt hittem hogy örökké tart. De tévedtem. Amikor először szembesültem vele, akkor otthagytam az akkori páromat. Nem voltam rá felkészülve, csalódásként ért hogy csak ennyi, üres az egész, szeretem, de nem szerelemmel. Többet vártam, és nem tudtam feldolgozni, hogy már soha többet nem lehetek szerelmes, már sohasem fog remegni a lábam amikor meglátom, már nem érzem azt hogy sírni tudnék egy csókjáért. És mást kerestem, akivel újra szerelmes lehetek, aztán nem sokáig tartott a kapcsolat, lett egy másik és megint szerelmes lettem, vele vagyok 2 éve. És szeretem de már ez is kezd elmúlni. Két dolog történhet. Az egyik, hogy beleszeretek valaki másba, és elmegy az eszem, és otthagyom a mostani páromat akivel együtt terveztük a jövőnket, akit nagyon szeretek, és tudom, hogy ő is így érez, ragaszkodunk egymáshoz. Vagy a másik: hogy vele maradok. Ha az elsőt választom, akkor még nem értem meg a feladatra, még nem jutottam el arra a szintre, hogy rájöjjek vannak fontosabb dolgok is a világon, és hogy egyszer ki kell válasszam az igazit. Ha a másodikat, akkor már képes vagyok beletörődni a sorsomba, belátom, hogy ez a legésszerűbb döntés. Én valahol a két döntés között állok, az egyiktől távolodom, a másikhoz közeledem, de még nem értem oda. Még nem jutottam el arra a szintre, hogy tudatosítsam magamban, mi is a legjobb nekem hosszú távon.

Érdekes...:) én vagyok aki már írt az előző komikban (4 éves kapcsis)...én is nagyon szeretem a barátomat...nem is akarok mást.DE nagyon hiányzik a szerelem az életemből.Azt hiszem minden embernek szüksége van rá még ha nem is hozza nyilvánosságra.Aki pl "tizenakárhány" éve van benne egy kapcsolatba-mégha boldogan is-szerintem ő is vágyik arra az érézsre,hogy a lába remegjen,hogy a pillangók repkedjenek a gyomrába...hogy majd bele bolonduljon a párja hiányába...ez a legszebb érzés a világon.Sajnos ezt meg kell érteni,nem tart örökké.Csak azért otthagyni egy jól működő stabil kapcsolatot,nem hiszem,hogy érdemes.Hiszen elöbb utóbb mindenkinél elmúlik a nagy rózsaszín köd...akárhány kapcsolatunk lesz.Igen,ehhez azt hiszem fel kell nőni,hogy mérlegelni tudjuk a dolgok fontosságát.